Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
670 MISKOLCZY AMBRUS nagyon türelmes kormányzat ellen zsivajgó ellenzéket szerveznek, akadályozzák az intézmények és a nemzeti jólét fejlődését. A pánszlávizmus miatt a monarchia jövőjét veszélyeztető pontnak Csehországot tartotta,8 1 még akkor is, ha olyan híreket hallott, hogy a monarchia legtehetségesebb főhercegével, Istvánnal, a cár családi kapcsolatot akar, Magyarországot és a dunai fejedelemségeket koronája alatt egyesítve, cserében pedig Ausztria átengedi Galíciát a cárnak. Utópia ez - írja Jenison -, de meg kell majd vizsgálni.8 2 Egészében véve, a bajor követi jelentésekben, a követség útján átadott információ anyagban emelkedő nemzetként szerepel a magyar. Ellenzékisége érthetetlen volt annak, akinek az uralkodó iránti lojalitás szemszögéből kellett figyelni a fejleményeket, de érthetetlen volt a birodalmi kormányzat politikája is. Magyarország eme bajor image-án sok a negatív vonás, szorosan összefonódva a pozitív vonásokkal. És természetesen, a kor magatartásformáinak megfelelően, olyan nemzeti önmérsékletet vártak el a magyar nacionalizmustól, a másik féltől, amelyet önmagukkal szemben következetesen nem tudtak tanúsítani. A magyar nemzeti mozgalom és a bécsi kormányzat ellentétében a két legitimáció: a nemzeti szuverenitás és az uralkodó hatalom teljességének konfliktusát is látták. Állásfoglalásuk a fegyveres küzdelem láttán nem lehetett kétséges. Viszont a centralizáló abszolutizmust is csak elutasíthatták, mind ideológiai, mind hatalmi politikai megfontolásból. A két egymásnak feszülő törekvés valamiféle kompromisszumát akarhatták, de a nép-, ill. nemzeti szuverenitás elvének háttérbe szorításával. Ebben nem láthattak garanciát a jövőre nézve, hiszen kiapadhatatlan legitimációs forrás volt a társadalmi elégedetlenség számára. A bajor királyi állam saját ideológiáját úgy akarta rákényszeríteni a társadalomra, hogy egyben ki akarta elégíteni az ellenzéki ideológiával összefonódó társadalmi igényeket. 1849 tavaszán Pfordtennek csak a külünböző tanácsadók jelentéseiben, véleményeiben több-kevesebb határozottsággal megfogalmazott nézeteket kellett egyértelmű politikai állásfoglalásként érvényesíteni. Luxburg mániákussá váló magyarellenességét félretéve, információit nyilván felhasználva: image és érdek összhangját megteremtve, fogalmazta meg a bajor államminiszter Schwarzenberghez is intézett jegyzékeit: az elsőt 1849. május 5-éről,8 3 a másodikat június 7-éről 4 keltezve. Az oktroj, mármint a márciusi olmützi alkotmány kivihetetlen - figyelmezteti Pfordten Schwarzenberget, május elején. Még a konzervatív pártok sem ismerik el erre a fejedelmek jogát. Ez újabb jeladás a forradalomra. „A forradalom jól szervezett, uralja a tömegeket, és egyre inkább a maga oldalára vonja a középosztályokat. Ha a kormányok tétlenek, nem elégítik ki gyorsan a valós igényeket, akkor 81 Sandberger: i. m. 228. 82 MA 2413 (1845. dec. 1.) 83 A májusi jegyzék fogalmazványának lelőhelye: Nachlaß Pfordten 47., litografált változatának lelőhelye (Denkschrift an den Fürsten v. Schwarzenberg címmel): Nachlaß Pfordten 43. Az emlékiratot megküldték Berlinnek is. Bayerische Gesandschaft, Berlin, 638. 84 Közli: Michael Doeberl: Bayern und Deutschland im 19. Jahrhundert. (Festrede, Bayerische Akademie der Wissenschaften) München, 1917. 86-89. Ezt az emlékiratot június 9-én küldték el a bécsi bajor követségnek, hogy továbbítsa az osztrák államkancelláriának. Bayerische Gesandschaft, Wien, 1679.
