Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 669 fel is múlja azokat a szabadság tekintetében és „hajlamos arra, hogy azt tartsa a törvényhozás fölényének, ami a kormányzat gyengeségének tudható be". A magyar nemzetiség felemelését hangoztatva az egyik párt még a monarchiától is el akar szakadni. „Ha most pillanatnyilag a magyarizmus kerekedett felül, még nem jelenti azt, hogy ez a frakció, amely egyébként riválisainál nem emelkedett magasabb civilizációs fokra, megsemmisítette, beolvasztotta más fajok nemzetiségét, és a királyság törvényhozása szabad embert, német vagy szláv eredetűt kizárna a hatalomból." Viszont ,,e bűnös erőfeszítések" viszályhoz vezetnek, Magyarországot elszigetelik Oroszország és Németország között.7 Hiába írta Luxburg Jenisonról, hogy megbízhatatlan, könnyen félrevezethetó.7 5 Ezek a szavak komolyabb visszhangra találtak Münchenben. Az 1843-44-i diétáról napi jelentéseket küldtek a bajor fővárosba, polgári reformok, politikai törekvések egyaránt komoly érdeklődést váltva ki. Az ő véleményével egybehangzóan a bajor külügyminiszter is úgy vélte, hogy miközben például Zay Károly azt hangoztatja, hogy „Magyarország alternatívája a magyar, német vagy az orosz, azaz szabadság, bürokrácia és kancsuka", akkor „nem veszik észre, hogy ha éppen azt támadják, ami egy nemzet számára a legszentebb, a magyarországi és horvátországi szlávok nyelvét és szokásait, akkor őket az orosz tendenciák iránt fogékonyabbá teszik".7 6 És Jenison Metternich tehetetlenségéről szóló beszámolója sem találhatott süket fülekre a bajor udvarnál,7 7 még akkor sem, ha az osztrák államkancellártól Lajos király elkérte a kemény kéz politikáját megideologizáló aforisztikus megjegyzéseit Magyarországról, amelyeket kellő öndicsérettel a szerző meg is küldött.7 A Védegylet kérdésében viszont egyértelműen a magyar törekvések elleni állásfoglalást követelte meg a hatalmi szolidaritás, az uralkodó iránti tisztelet. Komoly gazdasági hatást nem várt a Védegylettől, de azt felismerte, hogy az ellenzék egységét megszilárdítja. Kritikája a kormányzatot sem kímélte. „A határtalan szabadság despotizmushoz vezet, a hatalom visszaélései forradalmat szülnek."7 9 Jogos szerinte a köztes vámhatár, mert a nemesség adómentes, de „el kell ismerni, a magyarok engednek a parancsoló szükségnek, hogy javítsanak hazájuk politikai és anyagi helyzetén".8 0 Ugyanakkor ahelyett, hogy fizetnének ők is a monarchia pénztárába, és a monarchiával pénzügyi és kereskedelmi fúzióra törekednének, nemzeti érdekeiket elszigetelik, nemzetiségük fenntartását az önellátással akarják biztosítani. Jenison jelentéseiben egyik ellentmondás a másikat éri. Elmarasztalta az ellenzéket, hogy előjogaiból nem akar áldozni. Aztán hosszan dicsérte a diétát azért, mert a polgárok hivatalképességét elismerte, és így majd a diétái részvételükre is előbb-utóbb lehetőség nyílik. A szélesebbkörű képviselet nemzeti érdek - fejtegette. A kereskedelemből és iparból meggazdagodott polgárok egyesülhetnének Pozsonyban az arisztokráciával a prókátorok ellen, akik inzultálják az arisztokráciát, a paternális és 74 MA 2412 (nov. 6.) 75 GH Ludwig I. XXII. 587. 76 GH Ludwig I. ARO 29. 77 GH Ludwig I. XIX-584. 78 GH Ludwig I. XIX-586. 79 MA 2413 (1845. febr. 6.) 80 MA 2413 (1845. febr. 28.)
