Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
668 MISKOLCZY AMBRUS tömkelege, amelyből Metternich fekete attilájával tűnt ki. Deákot, Beöthyt hallva pedig aztán meggyőződhetett a bajor követ, valóban „igaz, hogy a magyarok született szónokok". 9 A magyarságkép az 1840-es évek derekán változott újra meg, a bécsi kormányzat és a reformmozgalom, valamint a magyarországi nemzeti mozgalmak ellentéteinek kiéleződése, a nyelvharc nyomán; nem utolsósorban a helyzet ismeretének és nem ismeretének függvényeképpen. A követ vagy az ügyvivő gyakran csak félinformációk birtokában alkotott ítéletet, gyakran benyomások alapján, és ha arra gondolunk, hogy Luxburg mennyire félt az osztrák spiclihálózattól, akkor arra is számíthatunk, hogy „véleményüket" a reájuk nehezedő nyomásnak és várakozásoknak megfelelően kellett formában önteniük. Wich ügyvivő például annak hangsúlyozásával dicsérte a centralizációról lemondó központi politikát, hogy a magyarok, akiknek nyelve még reformokra szorul, olyan országban akarják nyelvüket uralkodóvá tenni, ahol a parasztok „szinte mind a szláv fajhoz tartoznak".70 Jól érzékeltetik a magyar törekvésekről alkotott kép változását Jenison követi jelentései. Ő annak ígéretével fogott munkájához, hogy mint „idegen megfigyelő", „semleges területen" marad. Először valamennyi szemben álló felet kritikával illetett. Szóvá téve a sajtó visszaéléseit, a kaotikus pártviszonyokat, a felelős kormányzat fájó hiányát, azt hangsúlyozta, hogy „a megyék többségét valóban liberális szellem vezeti", nem utópiákra törnek és nem anarchiát akarnak. „A magyar nemesség kezdeményezett, tolmácsává lett annak az egyetemes és mélyen érzett szükségletnek, hogy fokozatosan jobb állapotokat teremtsenek, anélkül hogy felforgatnák az alkotmány alapjait."7 1 A fő veszélyt a cári birodalom lényegéből fakadó terjeszkedési vágyában látta, elmarasztalva Ausztriát azért, mert nem akar és nem tud gátként szolgálni. Pedig „van egy hatalmas emeltyű, kezelése nehéz és veszélyes, de talán szemrehányás érheti azokat, akik nem ismerik fel teljes jelentőségét - a magyarizmusról van szó, amelyet egy bölcs, ügyes és bátor kormányzat sikerrel vethet be a játékba".7 2 A magyarral szemben az osztrák nemességet is elmarasztalja, mert nem kapcsolódik be a politikai életbe, igaz, hogy Magyarországot kivéve nincs is a monarchiában „kifejezetten annak nevezhető képviseleti testület".7 3 Közben Jenison magyarságképén is a külsőségek kerülnek előtérbe. „Amit Caesar a gallokról mondott, az illik a magyar népre: gyorsan határoz anélkül, hogy megfontolná azt, aminek az alapján dönt. Ugyanakkor gyorsan is változtatja véleményét, a civilizáció még úgyszólván gyermekkorában van, a legnagyobb elmék rendkívül könnyen vészes és óriási hatást gyakorolnak, és a közvéleménynek, saját érdekeinek vagy leglojálisabb hazafiságuknak megfelelően adnak jó vagy rossz irányt." Egyébként a magyar megnyilatkozásokat középszerűség jellemzi. Könnyen észre lehet venni, hogy a szónokok melyik angol vagy francia brosúrából merítették eszméiket. A magyar hiúságában hazáját a legrégebbi alkotmányos államokhoz hasonlítja, sőt azt állítja, hogy még 69 MA 2409 (Lerchenfeld 1840. május 15-i jelentése) 70 MA 2412 (1843. jan. 10.) 71 MA 2412 (1843. máj. 22.) 72 MA 2412 (okt. 1.) 73 MA 2412 (nov. 17.)
