Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 667 végre sikerült megteremteni a feltételeit a délkelet felé irányuló német kivándorlásnak. A bajor kormányzat ugyanis már az 1840-es évek derekától szerette volna a német kivándorlás fő irányát Amerika helyett a Duna-mente felé terelni, és 1849-től Pfordten miniszter többször is jegyzéket intézett ez ügyben az osztrák kormányhoz, amely viszont hosszas időhúzás után végül nemmel válaszolt.6 3 A kivándorlás ügye már a politikával is szorosan összefonódott. A Kárpát-Duna-medencei „német elem" erősítésével Németország befolyását akarták erősíteni. Olyan gazdasági és politikai hegemóniára való törekvés volt ez, amelyet átszőtt az elmaradott területek „civilizálását" célzó igény. Azt lehet mondani, így transzcendálták a hegemónia vágyát, miközben a maguk módján a szomszédos népek nacionalizmusával is számot vetettek, azt keresve, hogy mennyiben lehetnek a többi nemzeti törekvések szövetségesek.6 4 Ebben a tájékozódásban a fő szempont a cári Oroszország terjeszkedésétől való félelem volt, valamint az, hogy miként viszonyulnak és viszonyulhatnak az egyes Duna-táji népek nemzeti törekvései a cári hatalomhoz. A bécsi bajor követek a Habsburg-Romanov viszonyt nem látták olyan harmonikusnak. Tudták, hogy az 1828-as orosz-török háború alatt Metternich Ausztria legveszélyesebb ellenfelének tartotta Oroszországot,6 5 részben a balkáni előretörés miatt, részben azért, mert információik szerint Miklós cár minden szlávot saját alattvalójának tekint. És bár látták, hogy az osztrák államkancellár oroszbarát politikával próbálja a nagy szomszédot megnyerni, a monarachiabeli szláv népek nemzeti törekvéseiben gyakran pánszlávizmust kerestek, anélkül, hogy bizonyítékokra szert tudtak volna tenni.6 A magyar nemzeti törekvéseket elsősorban a „pánszlávizmushoz" viszonyítva értékelték. Először kissé értetlenül figyelték a reformmozgalom kibontakozását. 1830-ban Bray bajor követ, majdani külügyminiszter megütközött a magyar nemesség nagyfokú és „hallatlan" privilegizáltságán, ugyanakkor egyfajta elégedettséggel állapította meg, hogy a diétái többség paralizálja ama „néhány idétlen fiatal utazó meggondolatlan törekvéseit, akik a republikanizmus és a demokrácia csíráit akarják elvetni a legfeudálisabb és legarisztokratikusabb talajon".6 7 Aztán tudomásul vették, hogy olyan politikai mozgalomról van szó, amely fokozatosan megvalósítja célkitűzéseit. Olykor persze epésen jegyezték meg, hogy nincs magyar tiers état. „Csak félmilliónyi nemes alkotja a politikai nemzetet. A leglázongóbb és leglármásabb osztály. Büszke, tudatlan és a legnagyobb része olyan szegény, hogy nincs mit vesztenie, és teljes függetlenségre vágyik."68 Mindezt aztán feledtette az 1839-40-i diéta, főleg annak zárójelenete, a 30-40 ezer ezüstforintot érő ékszerekkel díszített díszmagyarok 63 Bayerische Gesandschaft, Wien, 1794. 64 GH Max II. 76-6-36 (21-2-101): Pfordten a Besondere Aufgaben für Deutschland zu verwirklichen címil feljegyzésében így ír: „Kolóniák Magyarországon és Bulgáriában, önálló hatalom felállítása az aldunai országokban." 65 MA 2402 (1828. júl. 31.) 66 Adolf Sandberger: Bayerische Stimmen zum österreichischen Nationalitätenproblem im 19. Jahrhundert (nach diplomatischen Berichten). In: Staat und Volkstum. Festgabe für K. A. von Müller. Gießen, 1933. 226-230. 67 MA 2402 (1830. dec. 30.) 68 MA 2407 (Lerchenfeld 1837. jún. 18-i jelentése)
