Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
666 MISKOLCZY AMBRUS A „kor szellemével", mások etnikai különállásával és nacionalizmusával való általános számítás mellett még az is vezette a bajor politikai vezető köröket a magyar kérdésben, hogy a megelőző évtizedek alatt valamiféle konkrét kép alakult ki Magyarországról és a magyar törekvésekről, még akkor is, ha ennek a képnek egyes összetevői úgy változtak, ahogy azt a gazdasági, a politikai és ideológiai érdekek mérlegelése megkívánta. Magyarországot agrárjellegű országként tartották számon, csak ennek értékelésében tértek el időnként a vélemények. Már 1829-ben Bajorországban felvetődött annak a gondolata, hogy Magyarországgal gazdasági szerződést kössenek. Ekkor még előnyösnek tartották a kölcsönös kereskedelmi szabadság elvén alapuló kereskedelmi kapcsolatot, annak ellenére, hogy várakozásaik szerint Magyarországból eleve több áru (bor, gabona, gyapjú, állat) jönne Bajorországba, mint fordítva. A fő szempont a magyar áru olcsósága és minősége volt. Behozataluk nem a hazai termelőt érintené, hanem más, drágább külföldi áruk forgalmát korlátozná, és nyilván azzal is számoltak, hogy az agrárárakat lenyomná, ezzel pedig a munkások bérét is le lehetne szorítani. így nem sért bajor érdeket, ha a magyar borok visszaszorítják a francia és spanyol borok forgalmazását. A magyar dohány az amerikai kivételével mindegyiknél jobb, a kender is jobb, mint az olasz és az orosz, a timsó sem rosszabb az olasznál, a szóda és a szappan ugyan rosszabb, mint az angol és a francia, de sokkal olcsóbb.6 1 A magyar-bajor kereskedelmi szerződés kérdése természetesen gyorsan lekerült napirendről, hiszen Magyarország külfölddel szemben az osztrák vámbelföld része volt, kifelé nem lehetett semmiféle autonómiája. Miután Bajorország a Zollverein részévé lett, a magyar és bajor kereskedelmi kapcsolatok kérdése alárendelődött annak, hogy Ausztria belépjen-e vagy sem a német vámunióba. Miután az 1845-i bécsi iparműkiállításon kiderült, hogy az ausztriai áruk közül csak az üveg és az ún. sálak minősége jobb a német árukénál, Münchenben úgy látták, hogy Ausztria belépése a Zollvereinbe egész iparágakat tenne tönkre a Habsburg-birodalomban, bár hosszabb távon a válságból kilábaló ipar már életerősebb lenne, mint korábban volt. Ugyanakkor a magyar bor a frank és Rajna vidéki német bortermelésre komoly csapás lenne. A magyar búza pedig leszorítaná a délnémetországi gabonaárakat. Jellemző ezekre a félelmekre, az osztrák-magyar köztes vámhatár eltörlését a bécsi bajor követ „valóságos szerencsétlenségnek" minősítette nemcsak „a többi osztrák koronatartományra", hanem „Németország többi részére" is nézve. Magyarország ugyanis, ami a nyerstermékeket illeti, Európa leggazdagabb országai közé tartozik. „Szorgalom, különösebb művelés, trágyázás nélkül, a humuszban gazdag föld olyan bőven ad bort, gabonát, dohányt, takarmányt, hogy Németország legtermékenyebb vidékei sem tudnak versenyre kelni..." Tehát az árviszonyok átalakulásához vezet a nagy változás. És egyelőre egyetlen vigasz az, hogy a jobbágyfelszabadítás és a háborús pusztítások miatt ez a magyar agrárfölény még nem tud igazán érvényesülni, a forradalom sok vívmánya nyomtalanul elenyészik, és vissza kell térjenek a régi állapotokhoz, ugyanakkor Magyarország bekerült a civilizáció világába.62 Ez utóbbit nemcsak az önvigasztalás célzatával hangsúlyozta a bajor követ. Ez egyben azt is jelentette, hogy 61 Bayerische Gesandschaft, Wien, 1851. 62 MA 2418: Lerchenfeld 1850 jun. 13-i követi jelentése
