Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 665 is példa.5 7 Ugyanakkor tisztában voltak azzal, hogy Ausztria magatartásán fordul meg a triász ügye, méghozzá Ausztria belső szervezeti felépítésén. Egy teljességgel abszolutisztikus és centralizált Ausztria Bajorország számára is komoly veszélyt jelenthetett volna. Ugyanakkor azt is látni kellett Münchenben, hogy egy Magyarország nélküli Ausztria elveszti hatalmi súlyát, és felolvad a német egységben, annál is inkább, mert a szláv hegemóniától tartó ausztriai és csehországi németség jelentős része, saját hegemóniája érdekében a német egység odaadó hívévé vált. Miksa ifjúkori történelemtanára, Joseph Hormayr így érvelt egyik beadványában: „Ausztriának 300 éve, a reformáció óta és a Magyarországgal, Csehországgal való természetellenes egybekapcsoltatása óta nincs és nem is lehet történelme." Bajorország függetlensége nem lehet érdeke az osztrák politikának, „amelynek a csehszláv, a magyar és az olasz elv egyre nagyobb divergenciája mellett, a német erősítésén kell lennie az első nagy európai fordulat bekövetkeztekor, ezt diktálja az önfenntartás kötelessége".58 Hogy ez nem egészen így következett be, annak csak örvendhetett a bajor kormányzat. A katonai ellenforradalom győzelmének azonban annyira nem örvendezhetett, mint követe, Luxburg gróf. Igaz, az öreg diplomata majdnem a haditudósító szerepébe szorult. És míg néha az orosz követ határozott liberalizmus-ellenességéből merített erőt, Münchenben tartottak attól, hogy Ausztria a cári befolyás alá kerül. És míg az alkotmányosság kérdése háttérbe szorult Luxburg eszmevilágában, és csak az érdekelte, hogy mit hoz a holnap, Münchenben főleg az alkotmányosság lehetőségét és még inkább szükségességét latolgatták, valamint azt, hogy mi lesz holnapután. Az összmonarchia alkotmányosságának biztosításával akarták „a magyar kérdést" is megoldani, hiszen 1848 végén, 1849 tavaszán ezt tartották a legfontosabbnak. A magyar ügyekkel Carl von Closen báró foglalkozott a legtöbbet Miksa tanácsadói közül. Brosúrájában a magyaroknak az alkotmányos Ausztria iránti lojalitásáról értekezett.59 így aztán valóban tapintatlanság volt az, hogy Miksa őt küldte jó kívánságainak kifejezésére Olmützbe. És ott némi aggodalommal figyelte az osztrák centraliziációs törekvéseket, úgy vélve, hogy túlzott az aggodalom az egyes részek elszakadási törekvései miatt, hiszen „az anyagi érdekek a monarchia különböző részei között erős szövetséget biztosítanak". Az egyes tartományok részére külön alkotmányokat tartott kívánatosnak, a központban egy nem túl népes központi képviseleti szervvel. Az eszme kivitelezésében nagy hangsúlyt fektetett a körültekintésre, „ha a büszke magyarok nemzeti érzésének megsértésével nem akarják az állandóan megújuló nyugtalanság magját elvetni és Magyarországot második Írországgá tenni, jóllehet anyagi, jóléti okok nem forognak fenn. Egy pillanatnyilag legyőzött nép még nincs megsemmisítve" - írta 1848 decemberében. 0 57 Bayerische Gesandschaft, Berlin, 638. 58 MA 437: Hormayr beadványa Friedrich August Gise külügyminiszternek. München, 1845. júl. 14. 59 Freiherr von Closen: Bemerkungen Uber die von der deutschen Nationalversammlung angenommenen §§ 2 und 3 des Verfassungs-Entwurfs. Frankfurt, 1848. 76-4-30
