Századok – 1989

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644

BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 663 5. A bajor triász-politika és Magyarország. Image és érdek a diplomáciai jelentések tükrében Ludwig von der Pfordten személyében olyan államférfi lépett színre, aki a triász-politikának irányt tudott adni, és ha sikerrel nem is, de megfelelő határozott­sággal, pontosabban elszántsággal tudta azt képviselni, egészen 1866-ig, amikor Po­roszország gyakorlatilag kiverte Ausztriát Németországból, és a középállamoknak be kellett tagolódniuk a bismarcki német császárságba. Az új bajor állam- és kül­ügyminiszter, a minap még a római jog professzora, I. Lajos „ultraliberális" és „ult­raprotestáns" ellenzékéhez tartozott. Miután teljességgel kegyvesztett lett, Lipcsében kapott katedrát, onnan hívták meg 1848 márciusában először Drezdába miniszter­nek. Szászország minisztereként valamiféle közvetítő szerepet akart játszani az egy­séges német nemzetállami törekvések és az önállóságukból sokat tovább éltetni kí­vánó államok között, egyszóval: az unitarizmus és a partikularizmus között. Ekkor még elutasította a bajor önállósági törekvéseket. De aztán elvesztette hitét a liberá­lis német nemzeti mozgalomban, kiábrándult Poroszország hatalmi önzéséből, és egyre inkább Ausztria emelkedésére kezdett számítani. A középállamokban látta azt az erőt, amely a két német nagyhatalom törekvéseinek egyensúlyban tartásával mű­ködőképes német egységet tud biztosítani. Bajorországot tartotta a legalkalmasabb­nak, hogy ebben élen járjon. Miksa szóban és írásban Pfordten véleményét kérte, majd államminiszterré tette.47 Mindkettőjük politikai vonalvezetése egybeesett, még akkor is, ha a király továbbra is kikérte tanácsadói véleményét, és olykor a dolgo­kat más irányba akarta terelni.4 8 A kivitelező természetesen Pfordten maradt, annyira következetesen képviselte a triász-politikát, amelynek érvényesítésére ő tet­te az első lépéseket 1849 tavaszán-nyarán. Jogosak a kérdések: milyen elemekből építkezhetett a pfordteni politika? Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie? A ma­gyar kérdés hogyan kapcsolódott a triász-politikához? Pfordten fellépéséig a nemzetközi helyzet túl bizonytalan volt ahhoz, hogy a különböző elképzelésekből és vágyakból határozottabb politikai vonalat lehetett vol­na kialakítani. Még nem látszott világosan, hogy mi történik Frankfurtban, hogyan viszonyulnak ahhoz az érdekelt német államok, és mi lesz Ausztriában, ill. Auszt­riával. Márpedig a triász-politikának csak úgy lehetett értelme, ha Ausztria is Né­metország tagja marad. Különben a porosz hegemónia elkerülhetetlennek látszott. Ausztria kiválását a bajor kormányzat a „legnagyobb szerencsétlenségnek" tekin­tette „egész Németország számára". Ezzel csak a legnagyobb veszély időszakában számoltak - vallja be Otto von Bray külügyminiszter,49 még Bécs bevétele és Ma­gyarország „részleges pacifikálása" előtt. Azután az okozott Bajorországban is nagy riadalmat, hogy a frankfurti alkotmányozó nemzetgyűlés Ausztriát gyakorlatilag ki­zárta Németországból, majd élve a népszuverenitás kínálta hatalmi legitimációval, a császári koronát a porosz királynak ajánlotta fel. A délnémetországi „lakosság 47 Eugen Franz: Ludwig Freiherr von der Pfordten. München, 1938. 69-72.; Heinrich Srbik: Deut­sche Einheit. II. München, 1935. 182-184. 48 Glaser: Die Rechnung, 257. 49 Otto Bray-Steinburg: Denkwürdigkeiten aus seinem Leben. Leipzig, 1901. 58.

Next

/
Thumbnails
Contents