Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 663 5. A bajor triász-politika és Magyarország. Image és érdek a diplomáciai jelentések tükrében Ludwig von der Pfordten személyében olyan államférfi lépett színre, aki a triász-politikának irányt tudott adni, és ha sikerrel nem is, de megfelelő határozottsággal, pontosabban elszántsággal tudta azt képviselni, egészen 1866-ig, amikor Poroszország gyakorlatilag kiverte Ausztriát Németországból, és a középállamoknak be kellett tagolódniuk a bismarcki német császárságba. Az új bajor állam- és külügyminiszter, a minap még a római jog professzora, I. Lajos „ultraliberális" és „ultraprotestáns" ellenzékéhez tartozott. Miután teljességgel kegyvesztett lett, Lipcsében kapott katedrát, onnan hívták meg 1848 márciusában először Drezdába miniszternek. Szászország minisztereként valamiféle közvetítő szerepet akart játszani az egységes német nemzetállami törekvések és az önállóságukból sokat tovább éltetni kívánó államok között, egyszóval: az unitarizmus és a partikularizmus között. Ekkor még elutasította a bajor önállósági törekvéseket. De aztán elvesztette hitét a liberális német nemzeti mozgalomban, kiábrándult Poroszország hatalmi önzéséből, és egyre inkább Ausztria emelkedésére kezdett számítani. A középállamokban látta azt az erőt, amely a két német nagyhatalom törekvéseinek egyensúlyban tartásával működőképes német egységet tud biztosítani. Bajorországot tartotta a legalkalmasabbnak, hogy ebben élen járjon. Miksa szóban és írásban Pfordten véleményét kérte, majd államminiszterré tette.47 Mindkettőjük politikai vonalvezetése egybeesett, még akkor is, ha a király továbbra is kikérte tanácsadói véleményét, és olykor a dolgokat más irányba akarta terelni.4 8 A kivitelező természetesen Pfordten maradt, annyira következetesen képviselte a triász-politikát, amelynek érvényesítésére ő tette az első lépéseket 1849 tavaszán-nyarán. Jogosak a kérdések: milyen elemekből építkezhetett a pfordteni politika? Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie? A magyar kérdés hogyan kapcsolódott a triász-politikához? Pfordten fellépéséig a nemzetközi helyzet túl bizonytalan volt ahhoz, hogy a különböző elképzelésekből és vágyakból határozottabb politikai vonalat lehetett volna kialakítani. Még nem látszott világosan, hogy mi történik Frankfurtban, hogyan viszonyulnak ahhoz az érdekelt német államok, és mi lesz Ausztriában, ill. Ausztriával. Márpedig a triász-politikának csak úgy lehetett értelme, ha Ausztria is Németország tagja marad. Különben a porosz hegemónia elkerülhetetlennek látszott. Ausztria kiválását a bajor kormányzat a „legnagyobb szerencsétlenségnek" tekintette „egész Németország számára". Ezzel csak a legnagyobb veszély időszakában számoltak - vallja be Otto von Bray külügyminiszter,49 még Bécs bevétele és Magyarország „részleges pacifikálása" előtt. Azután az okozott Bajorországban is nagy riadalmat, hogy a frankfurti alkotmányozó nemzetgyűlés Ausztriát gyakorlatilag kizárta Németországból, majd élve a népszuverenitás kínálta hatalmi legitimációval, a császári koronát a porosz királynak ajánlotta fel. A délnémetországi „lakosság 47 Eugen Franz: Ludwig Freiherr von der Pfordten. München, 1938. 69-72.; Heinrich Srbik: Deutsche Einheit. II. München, 1935. 182-184. 48 Glaser: Die Rechnung, 257. 49 Otto Bray-Steinburg: Denkwürdigkeiten aus seinem Leben. Leipzig, 1901. 58.
