Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
662 MISKOLCZY AMBRUS burggal természetesen csak barátságosabbak lehettek. December elején elégedetten is írta a bécsi követ az Aretinnel való beszélgetése után, hogy a frankfurti alkotmányt elvetéltnek tekintik, és „Ausztria és Poroszország diszpozícióival Felséged elégedett lesz". Mindkét államot „érdekei Bajorország felé vonzzák". És közben „minden megígért szabadságot és minden nemzetiséget tiszteletben tartanak".42 Aztán december végén ő is megjárta Olmützöt, nehogy lemaradjon Aretin mögött. Lelkesen számolt be arról, hogy Ausztria nem marad ki a frankfurti tárgyalásokból, hanem csak - mint Anton von Schmerling, frankfurti osztrák megbízott mesélte - véget vet a Professoren-Wirtschaftnak, gyakorlati alapokra helyezi a német egység ügyét. Tárgyalások és egyezmények útján hoz létre erős Németországot. Luxburg örömében nem is vette észre, mennyire megalázóan hangzottak Schwarzenberg hozzá intézett szavai, hogy a bajor király „nyugodt lehet Bajorország érvényesülése felől, amely köztudomásúlag Németország térképén található..." Azt javasolta, Bajorország is küldjön megbízottat a frankfurti ideiglenes központi hatalomhoz, és az osztrákkal és porosszal együttműködésben tevékenykedjék. Luxburg végre boldogan közölhette, hogy az osztrákok nem akarnak sem osztrák, sem porosz, német császárságot, tehát elmúlt a centralizáció veszélye, hanem azt akarják, hogy a központi hatalmat időszakosan egy-egy egymást váltó német uralkodó képviselje.43 Mint jeleztük, fenntartás nélkül azonosult az osztrák udvari kurzussal. „Minden meghasonlást Poroszország és Ausztria között rendkívül veszélyesnek" tartva és az orosz udvar megnyilatkozásaira figyelmeztetve nemsokára attól, óvott, hogy Bajorország nagyon belebonyolódjék a frankfurti ügyekbe. „Csatlakozás Ausztriához, Poroszországtól való elválás nélkül, ez az a feladat, amelyre diplomáciánknak törekedni kellene."4 4 Miután pedig a porosz király nem fogadta el a Frankfurt által felajánlott császári koronát, és Ausztria visszahívta képviselőit, Luxburg is hasonlót javasolt.4 5 Aggodalmait megint csak a trónjáról leköszönt Lajos királynak árulta el. Csak részben vigasztalta, hogy jönnek az oroszok rendet csinálni. „Németországi ügyeink nagyrészt a magyar ügyek kimenetelétől függnek. Ezek több gondot okoznak és jobban elszomorítanak, mint minden más; Bajorország politikai létéről van szó, egy évszázados dinasztia jövőjéről, amelynek Felséged a feje. Szívemből kívánom, hogy Felséged kegyelmes fia, jelenlegi királyunk, energikus és tehetséges miniszterekkel vegye magát körül, hogy segítsék a nehézségek legyőzésében."4 6 Két hét múlva a bajor kormányzat élére II. Miksa új államférfit állított: Ludwig von der Pfordtent. Az új állam- és külügyminiszter 1849 augusztusában Luxburgot nyugdíjazta, Münchenben ugyanis több vonatkozásban is másképpen ítélték meg az osztrák politikát, mint a bécsi bajor követségen. 42 GH Max II. 74-6-18. (1848. dec. 7.) 43 GH Max II. 76-3-88. (1849. jan. 3.) 44 Uo. (márc. 7.) 45 Uo. (ápr. 5.) 46 GH Ludwig I. 85-4-11. (1849. ápr. 4.)
