Századok – 1989

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644

BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 649 Felséged által írt levelek nyomán."1

4

Az említett szerződésekkel azt a Zollvereint készítették elő és hozták létre, amely meggyorsította Németország gazdasági fejlődését, és mintegy pótolta a szorosabb politikai egységet. Ezek után még azt is feltételezték - írja a müncheni francia követ Luxburg elég ügyes lesz ahhoz, hogy Ausztria belépését is kieszközölje.15 Az össznémet és a bajor lojalitás szintén harmonizált Luxburg politikai eszmevilágában. Bizonyos konfliktushelyzetekben pedig mindkettő erősen agresszív jelleget öltött. A júliusi párizsi forradalom után attól tartva, hogy miután Franciaország számára a béke veszélyesebb, mint a háború, esetleg európai háború lesz, Luxburg egyszerre vetette fel Lajos királyhoz intézett levelében az össznémet és a bajor területi gyarapítás lehetőségét.1

6

A német nemzetiség erősítésében látta a legjobb eszközt Franciaország feltételezett agresszív szándékaival szemben, rögtön feltéve a kérdést, hogy lesz-e kedvező alkalom Elzász és Lotaringia visszaszerzésére, arra az esetre pedig ha az osztrák császár meghal, a bajor befolyás Tirolra való kiterjesztésének lehetőségét jelezte. A délnémet államokkal való vámszerződéseket megint csak politikai szempontok, ill. előnyök miatt sürgette, „hitvallásként" hangoztatva, hogy „a morális hódításnak meg kell előznie a politikait".17

Amikor pedig látta, hogy „a világ mai iránya mindenekelőtt merkantil", azt fejtegette az uralkodónak, hogy a királyoknak kell a gazdasági életben impulzusokat adni, hiszen a jólét a fennálló tartósságát szolgálja. 1839-től mint párizsi követ azt még közelebbről is tapasztalhatta, hamar megnyerve Lajos Fülöp elismerését és megbecsülését.1

8 A mai világ ugyanis transzparens - írja Luxburg 1839-i politikai aforizmáiban. Népszerűtlen kormányzat nem maradhat fenn. „Az uralkodóknak a népek hangulatára és véleményére kell figyelniük", és azt kell irányítaniuk, de sohasem szabad összetéveszteni a szabadságokat a szabadsággal, mert ez „olyan absztrakt szó, amely nagyobb anarchiát és despotizmust vezetne be, mint bármely török szultán vagy orosz autokrata."1

9 Luxburg Párizsban annyiban hű maradt önmagához, hogy elvetette az egyoldalú állami centralizációt. A francia államrendszerben azt „a folytonos zsarnoksá-20 got" látta, amely Párizs javára elnyomja az országot és a városokat. Jellemző, hogy a liberálisnak számító Thiers-rel jó kapcsolatot épített ki. Ugyanakkor a pénzügyi világba is némi bepillantást nyert. Figyelemmel követte a Rothschildok egész Európára kiterjedő hatalmának alakulását, olykor némi csodálkozással jegyezte meg, hogy vasútépítési szerződéseket kötnek, amikor még a vasút nem rentábilis vállalkozás.21

Annak érzékeltetésére, hogy milyen jó meg figyelőnek bizonyult, abból a beszámolójából idézünk, amelyben Custine márkinak a cári Oroszországot jellem-14

GH Ludwig I. 85-4-VI. 15 Gcsandschaftsberichte aus München 1814-1848. Abteilung IV. Die Berichten der französichen Gesandten. Hrsg. Anton Chroust. München, 1942. 322. 16 GH Ludwig I. ARO 26. 17

GH Ludwig I. 90-1-2. (1833. okt. 31.) 18 Gesandschaftsberichte IV. 302. 19

GH Max II. 73-1-2 (25-1-2 20

Luxburg levele Miksának (Párizs, 1840. ápr. 27) GH Max II. 82-6-357. 21

Vo. Eric Hobsbawm: A forradalmak kora. Bp., 1964. 51-52.