Századok – 1989

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644

BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 645 Félreértés ne essék, Hajnal István nem arra keresett választ, hogy mi lett vol­na ha..., hanem azt mutatta meg, hogy mi nem lett, annak ellenére, hogy voltak ilyen pozitív törekvések. Németországban, közelebbről a frankfurti alkotmányozó nemzetgyűlésen, ahol a magyar külpolitika szövetségest keresett, erőteljes magyar­ellenes törekvések is érvényesültek, bár a többség a magyar önállóság ügyére in­kább rokonszenvvel tekintett, természetesen saját nemzeti-politikai stratégiájának alárendelve azt. És igazán nem kötelezte el magát. Amikor komolyabban felvető­dött, 1848 őszén, célszerűbbnek látszott, ha a magyar kérdést nem feszegetik, mert akkor a két legnagyobb német hatalommal, Ausztriával és Poroszországgal kerül­nek szembe, és ha ezek nyíltan megkérdőjelezik Frankfurt legitimitását, akkor az erővel szembe nem tudnak erőt állítani.3 Tudjuk, a német nemzeti egységtörekvés­sel összefonódó liberális forradalom sorsa a bécsi radikális forradalom leverésével és a Habsburg-monarchia meglepetésszerű megerősödésével egyre mostohábbra for­dult, hogy aztán csúfos véget érjen akkor, amikor a porosz király visszautasította a népszuverenitás elve alapján felajánlott császári koronát. A német forradalom buká­sával a magyar legerősebb európai potenciális szövetségesét vesztette el. Paradox módon 1849 tavaszán-nyarán az a Bajorország állt ki a Habsburg-birodalom veze­tőivel való tárgyalások során Magyarország birodalmon belüli önkállósága és a Magyarországgal való „békés megegyezés" mellett, amely nagy szerepet játszott a német egység: Frankfurt kudarcában. Igaz, a korántsem ellentmondásmentes bajor törekvések nem értek és nem is érhettek el kézzelfogható eredményt, mégis törté­nelmi örökséget jelentenek számunkra; méltán tartva számot arra az „önzetlen, naiv kíváncsiság"-ra, amely „minden tudomány végső hajtóereje".4 A továbbiakban - a bajor diplomácia részben már ismert,5 nagyobbrészt isme­retlen levéltári anyagának alapján - arra keresünk választ, hogy mennyiben értette meg - és miért - a bajor kormányzat a magyar törekvéseket a katonai ellenforrada­lommal szemben, mi vezette a magyar üggyel kapcsolatos állásfoglalásában, és ez hogyan függött össze a bécsi bajor követi jelentésekben kialakuló Magyarország­képpel. A diplomáciatörténet és az imagológia határán mozognak kérdésfeltevéseink és megállapításaink, hiszen a feltárt és viszonylag sokszínű forrásanyag termé­szetéből következik, hogy egyik diszciplína módszereivel sem adhatunk egyértelmű válaszokat, sőt nemegyszer mintha egymás létjogosultságát kérdőjeleznék meg. Ъ Kari Nehring: Die Beziehungen Ungarns zur deutschen Nationalversammlung im Jahre 1848. SUdostforschungen 1977. 35-46.; Günter Wollstein: Deutsche Geschichte 1848/49. Stuttgart, 1986. 274-277. 4 Hajnal István: Új történelemszemlélet (Rádióelőadás, 1946) MTAK Kézirattár, Ms. 5388/62. 5 A bécsi bajor követ jelentéseit, mint „nagy és becses adatokat" először Marczali Henrik dolgoz­ta fel az 1848. A népek tavasza (Pesti Hírlap 1928. január—március) címil cikksorozatában, hol hosszan idézve belőlük, hol regesztaszeríen kivonatolva, egyszer-kétszer azonosulva azok észrevételeivel, egé­szében azonban a kossuthi politika realizmusát hangsúlyozva.

Next

/
Thumbnails
Contents