Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 627 mentalitásbéli impulzusa éppen a prekapitalista munkaerőnek a gazdasági regulációval, a termelés racionalizálásával szembeni ellenállása volt, s ennek az ellenállásnak társadalmi, gazdasági, kulturális elemei a protoindusztriális családnak a korábbi időszakból továbbörökített értékvilágából eredt. Ugyanakkor a protoindusztriális háztartás megőrzött tradicionalizmusa vezetett a korszak végén, a 18-19. század fordulóján, az egész rendszer hanyatlásához. Medick összegzése szerint a kereskedőtőke felől nézve a protoindusztrializáció az ipari társadalom akkumulációs előfeltételeinek megteremtéséhez, a paraszti társadalom felől nézve számos esetben a vidék „dezindusztrializációjá"-hoz vezetett. A növekedés technikai-technológiai faktorai és a különbözeti profit Mint Hans Medick (Peter Kriedte és Jürgen Schlumbohm) összefoglaló elemzéséből kirajzolódik, a protoindusztrializáció elméletének egyik központi kérdése a tőkefelhalmozás kezdeteihez kapcsolódik, vagyis hogy a gazdaság melyik szférájában keletkezett az a tőke, amely megteremtette az ipari forradalom, az ipari társadalom kialakulásának gazdasági előfeltételeit, illetve a társadalom mely rétegei, osztályai között jött létre az a társadalmi-gazdasági viszony, amely a különbözetei profit forrása volt. Látszólag a protoindusztrializáció elméletében két társadalomtudományi iskola elméleti öröksége fonódik össze. Egyrészt felismerhető benne a német nemzetgazdaságtani iskola történészeinek, W. Roschernek, A. Schäfflenek, G. Schmollernek, К. Büchernek, W. Sombartnak és másoknak a hatása; a kapitalizmus mezőgazdasági eredetével kapcsolatos elképzeléseik ezért különösen a német történészek munkáiban kerülnek a protoindusztrializáció kapcsán tíj összefüggésbe. Ugyanakkor a kereskedőtőke felhalmozásban betöltött szerepének hangsúlyozása a marxi elmélet egyes megállapításának befolyására utal.36 A kereskedőtőke továbbra 36 A protoindusztrializáció elméletének intellektuális előzményeit szokták egyrészt az 1940-es évek közepétől jelentkező modernizáció- elméletekben (Franklin F. Mendels szárny), másrészt marxi elméletben (Peter Kriedte-Hans Medick-Jürgen Schlumbohm szárny) keresni. Ld. ehhez Houston, R.-Snell, K. (1984) 473-492. Mi úgy véljük, hogy az utóbbi szárny két döntő ponton — a kapitalista mezőgazdaság kialakulásának és a kereskedőtőke szerepének kérdésében - eltér a marxi elmélettől, s a protoindusztrializáció elmélete felszínesen, jobbára csak a használt terminológia szintjén emlékeztet arra. Marx szerint: „Az átmenet a feudális termelési módból kétféleképpen történik. A termeld kereskedővé és tőkéssé lesz, ellentétben a földművelő naturális gazdálkodással és a középkori városi céhhez kötött kézművességgel. Ez valóban forradalmosító út. Vagy pedig a kereskedő közvetlenül keríti hatalmába a termelést. Bármenynyire jelentős cz utóbbi út történelmileg, mint átmenet — példa erre a XVII. század angol clothierje [posztókereskedője], aki ellenőrzése alá vonja a takácsokat, bár ezek önállóak, eladja nekik gyapjúját és megveszi posztójukat—, önmagában véve nem forradalmasítja a régi termelési módot, sőt azt inkább konzerválja és mint a maga előfeltételét megtartja." Marx, K. (1974) 315. Bizonyos, hogy a német nemzetgazdaságtani iskola hatásának kiemelése is éppúgy indokolatlan, hiszen elég, ha csak W. Sombart Der moderne Kapitalismus című terjedelmes művére gondolunk azt megállapítandó, hogy ez az iskola a korai kapitalizmus gazdasági rendszerét sokkal összetettebb világként ábrázolta. Sombart, W. (1916-1927). Ld. még Bücher, К. (1901); Roscher, W. (1855) 688-739.; Schmoller, G. (1870); Sombart. W. (1891); Sombart, W. (1893) 756-766. A német nemzetgazdaságtani iskola történeti koncepciójához ld. Hoselitz, B. F. (1960) 193-238.
