Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
628 FEKETE LÁSZLÓ is az elindítója és szervezője a felhalmozási folyamatnak a regionális és nemzetközi gazdaság szintjén, csakhogy a különbözeti profit nem a távolsági kereskedelemből, az egyes elszigetelt gazdasági régiók, termelőközösségek munkamegosztásának kialakításából, a nemzetközi kereskedelem irányításából, hanem a kereskedőtőke és a protoindusztriális paraszti háztartás sajátos logikájából következő gazdasági kapcsolatból származik. Jóllehet a nemzetközi piaci tényezők, mint visszacsatolási mechanizmusok a különbözeti profiton alapuló felhalmozást felgyorsítják. Persze nem mindenkit elégít ki ez a magyarázat, sokan vélik úgy, hogy a különbözeti profit keletkezési körülményeinek vizsgálata fontos a gazdaság valameny nyi szektorában és ágazatában, de a különbözeti profit nem forrása a felhalmozásnak; minthogy a tőkefelhalmozás folyamata nem azonos a különbözeti profitból „megtakarított" tőke tömegével, az egyenesen mellékes körülmény az ipari forradalom kezdetei, az ipari társadalom kialakulásának szempontjából. Az Industrialisierung vor der Industrialisierung című kötet szerzői társadalmi vonatkozásban igyekeznek tágítani a protoindusztrializáció legfontosabb elemeiről vallott felfogásuk merevségén. P. Kriedte megjegyzi, hogy nemcsak a kereskedő, de a manufaktúra tulajdonosa, azok alkalmazottai és az iparos az iparosodás ágensévé válhatott abban az esetben, ha elegendő tőkét halmozott fel a protoindusztrializáció során.37 Azonban a fenti interpretációból is kitűnik, hogy itt is inkább arról van szó, hogy az ipari forradalom korának vállalkozói a feudális társadalmi hierarchia különböző fokáról érkeztek, s nem magáról a probléma lényegéről, amit például nálunk Jánossy Ferenc oly szemléletesen kifejtett, nevezetesen, hogy az európai társadalmak a feudalizmus évszázadai során rendelkeztek azzal a tőkével, ami - ha csak ennyit jelent a felhalmozás - évszázadokkal az h>ari forradalom előtt elégséges lett volna az akkumulációs lavina megindulásához.3 Már a nagy átalakulás kezdeteinek egyik leghitelesebb szemtanúja, Adam Smith a felhalmozást egy sokkal összetettebb folyamatként ábrázolja, gazdaságelméleté- , ben a technikai-technológiai innovációt, az emberi tapasztalatokat, szakértelmet, tudást, műveltséget, az újító és javító beruházásokat az állótőke részeként tárgyalja, vagyis már számára sem azonos a tőkefelhalmozás a profit növekedésének folyamatával. Azt hiszem, nem mondunk azzal különösebben újat, ha azt hangsúlyozzuk, hogy a nagy átalakulás küszöbén egy szűkebb gazdasági aspektusból nézve az történt, hogy megváltozott az anyagi és emberi erőforrások allokációjának stratégiája. S az átmenet problémáival kapcsolatos történeti vizsgálódás célja éppen az lehet, hogy az allokációs stratégia megváltozásának melyek a társadalmi, gazdasági, kulturális összetevői. Bizonyosak lehetünk benne, hogy az allokációs stratégia megváltozásában a különbözeti profit nem játszott különösebben lényeges szerepet. S ha talán korábban kritikusak is voltunk Tillyék agendáját illetően, itt nem lehet eléggé kiemelnünk az ipari életforma, az ipari kultúra, a műveltség és mentalitás pályáinak megváltozására vonatkozó szempontjaikat. Ennek megfelelően P. Kriedte, H. Medick és J. Schlumbohm szemléletével szemben számos tanulmány a különbözeti profit forrásai helyett inkább a protoin-37 Kriedte, P. (1978) 285. 38 Jánossy, F. (1979).
