Századok – 1989

Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606

PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 623 gazdaság jövedelem- és költségstruktúrája népesebb gyermeksereg nemzésére és szülésére ösztönözte a családot, minthogy a munkaerószükségletek kielégítése szigorúan családi alapon szerveződött. Mondhatni a családtervezés céltudatos, racionális és ökonomikus a protoindusztrializáció korában. Reméljük nem teljesen felesleges Wally Seccombe elméletének szoros olvasása, mert úgy gondoljuk, hogy most talán képesek vagyunk rámutatni annak vitás pontjaira, amely a történeti idő- és problémasíkok következetlen alkalmazásából származik. Mint látjuk a fertilitásminták átalakulásának kulcsszerepe van Seccombe elméletében. Szerzőnk egyfelől megállapítja, hogy a paraszti népesség túlnépesedése felszámolja a tradicionális paraszti háztartás gazdasági alapját, a birtok integritása megőrzésének szükségszerűségét. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a tradicionális paraszti fertilitásminta nem felel meg a tradicionális paraszti háztartás elemi követelményeinek, vagy a tradicionális fertilitásminta független változója a paraszti közösségnek társadalmi, gazdasági, kulturális, pszichológiai stb. cselekvéseinek, így szükségképpen felbomlasztja a tradicionális paraszti társadalom gazdasági alapját, vagy a tradicionális fertilitásminta eredendően irracionális pályát követ, hiszen felszámolja a parasztvilág gazdasági alapját, az önfenntartó birtokot. Azonban Wally Seccombe szerint a protoindusztriális család fertilitásmintájának jellegzetessége az, hogy a „birtokintegritás megőrzésének parancsoló szükségszerűsége gyengül", következésképpen a protoindusztriális család asszonyainak fertilitása növekszik. Tehát ha a tradicionális gazdaságból előretekintve keressük a protoindusztrializiáció kialakulásának demográfiai tényezőit, a tradicionális paraszti fertilitásminta a gazdaság számára diszfunkcionális, vagy attól független, vagy annak racionalitásával szemben irracionális. Ha azonban a protoindusztrializáció korából viszatekintve vizsgáljuk a demográfiai tényező viselkedését, a tradicionális paraszti fertilitásminta a gazdaság szükségleteihez igazodó, vagy annak függő változója, vagy racionális. Az idősíkok keveredése mellett hasonlóképpen zavart okoz a történeti problémasíkok keveredése is. Mint láttuk, a megélhetés egyszerű kényszere Seccombe elméletének - persze nemcsak az övének - másik fontos axiómája, ez az ami kikényszeríti a történelmi korszakváltást. Eszerint az egyszerű önfenntartásra berendezkedett paraszti gazdaság a túlnépesedés és/vagy a föld termőerejének hanyatlása következtében válságba kerül, kizökkenvén az önfenntartás békés és boldog állapotából a parasztgazdaság előremenekül, és a puszta túlélés reményében a kereskedőtőke vidéki behatolásának formájában a társadalmi-gazdasági függés és kizsákmányolás újabb terhét veszi magára. Továbbra is tisztázatlanok maradnak a modellben azok a kérdések, amelyek a paraszti háztartás jövedelmi viszonyaihoz, a mezőgazdasági termékek és a protoindusztriális cikkek piacához kapcsolódnak. A művelt területek termelékenységének csökkenése miatt bekövetkezett jövedelemkiesés kényszeríti a paraszti háztartásokat arra, hogy kiegészítő, piacra termelő nem mezőgazdasági tevékenységbe kezdjenek. Ugyanakkor Seccombe azt is hangsúlyozza, hogy a protoindusztriális háztartás nem jelentkezik fogyasztóként a mezőgazdasági termékek piacán, a kert, a belsőtelek szűk parcellájának termeivényei fedezik élelmiszerellátását. Tehát míg a protoindusztrializációs háztartás kialakulásának kezdeteinél arról győztek meg bennünket, hogy a föld eltartóképessége és a paraszti lakosság lélekszáma között fennállt korábbi egyensúly felborult, most azt