Századok – 1989

Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606

624 FEKETE LÁSZLÓ kellene elfogadnunk, hogy a protoindusztrializáció korában dinamikusan növekvő paraszti népesség képes túlélni egyre szűkülő parcelláin. Továbbá csak gyaníthatjuk, hogy a modell szerint a paraszti háztartás a kézműipari tevékenységből származó jövedelmét nem mezőgazdasági termékek vásárlására, hanem az állami, földesúri stb. adók kiegyenlítésére kénytelen fordítani. De vajon mi történhetett az úgymond tradicionális paraszti háztartásokkal, azokat vagy egy új, nem lehet tudni honnan származott városi fogyasztói réteg igényeit elégítette ki a vidéki kézműipar? Ebből az „elnyomorodás-elméletből" azt a kétséges történelmi tanulságot vonhatnánk le, hogy ami a történelmi fejlődésben nagy előrelépés általában, az szüntelen és megállíthatatlan visszalépés a parasztgazdaságok millióinak életében. Wally Seccombe modellkísérletének áttekintése után mi úgy véljük, hogy a történeti demográfia a társadalom- és gazdaságtörténeti elemzések nélkülözhetetlen része kell, hogy legyen, hiányában lehetetlen megrajzolni a társadalmi-gazdasági folyamatok alapvető és elemi összetevőit. Azonban ami a történeti korszakváltás problémáját illeti, el kell hagynunk a demográfiai érveket, mint annak magyarázó princípiumait, mert a fejlődésről, történeti korszakváltásról csak a fentiekhez hasonló, belső ellentmondásokkal, elméleti következetlenségekkel terhelt „elbiologizált" és „eltalajtalanított" képzeteket alkothatunk. Hans Medick elmélete a protoindusztriális háztartásról, családról és a külvilág hatásairól szerencsésen nélkülözi a historiográfiában oly nagy múltú „elnyomorodás-elméletet", amely Wally Seccombe fejtegetéseinek is sajátja. Véleményünk szerint a szerző Die proto-industrielle Familienwirtschaft című tanulmánya a protoindusztrializáció irodalmának legjobb, legteljesebb és bizonyára maradandó darabja. Medick alapgondolata az, hogy a protoindusztrializáció fejlődésének regionális és ágazati különbségei ellenére az egész „társadalmi-gazdasági rendszer alapja a családi gazdaságon nyugvó kézműipari termelés és tőkés kereskedelemszervezet, a kihelyezéses (Verlag, putting-out) rendszer, a termékek marketingjének szoros öszszefonódása". A paraszti háztartás és a kereskedőtőke összefonódásának, illetve az előbbinek az utóbbitól való társadalmi-gazdasági függésének rendszere alkotja a protoindusztrializáció korszakának eredeti jellegzetességét. A történelmi fejlődés évszázados folyamatai felől nézve a protoindusztrializáció a tradicionális paraszti háztartás destabilizációja és szétesése időszakának tűnik. A parasztság társadalmigazdasági helyzetének differenciálódása, illetve a népességnövekedés idézte elő a földdel nem rendelkező parasztbérlők, töredéktelken ülők egyre növekvő rétegének kialakulását a 15-16. század fordulójától. A tradicionális paraszti közösségek szétesése teremtette meg azt a történelmi helyzetet, amikor a kereskedőtőke az általa szervezett falusi kézműipari termelés révén, kívülről érkezve a feudális függés eddigi rendjét képes volt megbontani a vidéken. A töredék telken élő parasztság és a föld nélküli parasztbérlők gazdaságának csökkenő marginális termelékenysége fordította a paraszti társadalom ezen rétegeit a munkaerőintenzív kézműipari termelés felé, mintegy kiutat kínálva romló gazdasági helyzetükből. Az egyidejű háziipari és a mezőgazdasági termelésen alapuló paraszti háztartások kialakulásában ugyanakkor a másik döntő tényező a világpiac felemelkedése volt, amely a rendszeres