Századok – 1989

Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606

PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 619 számos elméletnek modellje, s az F-*E fázisnak, úgy tűnik, hogy van értelme, bár választott előfeltevéseink nem engedik meg, hogy a mezőgazdasági expanzió (F) végül is munkaerőfelesleghez (B) és mezőgazdasági depresszióhoz vezessen (C), mert ebben az esetben a demográfiai változásoknak önmozgása van a rendszeren belül, tehát annak nem függő, hanem független változója. Ha az ellentmondásokat figyelmen kívül is hagyjuk, továbbra sem tudjuk, hogy a munkaerő csökkenése, a népességcsökkenés hogyan vezethet ismét mezőgazdasági expanzióhoz. Ezeknél a modelleknél csak egyirányú pályák képzelhetők el, egy társadalom, amely rálépett erre a képzeletbeli pályára, a „zsugorodás dinamikája" Guy Bois-i jelszavával sem találhat vissza a bőség korába. Amire itt rá szeretnénk mutatni az az, hogy minden olyan elmélet, amely a demográfiai tényezőt teszi meg a történelmi korszakváltás okának és magyarázatáojüc, eredendően téves. Egyszerre nem állíthatjuk, hogy egyfelől az emberi tevékenység racionális a termelés új módszereinek és szervezeti formáinak létrehozásában és alkalmazásában, amiért is újra és újra ki tud menekülni a szűkösség állapotából, amibe „irracionális" szexuális szokásai, érzelmei, háztartást, családot teremtő ösztönei taszítják. Másfelől ha mégsem elég racionális a termelés új módszereinek és szervezeti formáinak kitalálásában, akkor racionális szexuális szokásai, érzelmei, háztartást, családot teremtő ösztönei vezetik ki időről-időre a szűkösség állapotából, amibe társadalmi élete, gazdasági intézményei megújításának alkalmatlansága kényszerítette. A fenti és hasonló értelmezések tarthatatlansága persze nem abban rejlik, hogy egyes társadalmak túlélését ne veszélyeztette volna és ne veszélyeztetné ma is azok irracionális gazdasági, társadalmi, kulturális cselekedeteinek sora, erre múltbéli és jelenkori történelmünk példák ezreit kínálja. Azonban egy társadalom cselekedetei aszerint ítéljük racionálisnak vagy irracionálisnak, amennyiben azok megfelelnek vagy ellentmondanak néhány, az emberi jelenség lényegéről i és általános céljairól megfogalmazott axiómaszerű állításnak. Az idézett történeti munkák láthatóan nem találják a helyét és társadalmi magyarázatát a túlnépesedésnek, mivel a legfontosabb axiómák - a fejlődés, a haladás, az anyagi felemelkedés - beteljesítését fenyegetik, ezért ezek a modellek egy eredendően irracionális, ' dehumanizált élővilágot (talajtan, klíma stb.) és ösztönvilágot (szexualitás) állítanak szembe az emberi társadalommal. S a megszületett magyarázat: a természet fukar és kegyetlen, irracionalitása olykor-olykor felülkerekedik az emberi társadalom racionalitásán.25 , A demográfiai tendenciák történeti értelmezésének nehézségeit mi nem elsősorban annak tulajdonítjuk, hogy a demográfiai vizsgálatok ismert forrásaiban a vál-1 tozások fontos összetevői, mint például a szexuális szokások, az alkalmazott kontraceptív módszerek felől stb. igen kevés ismeretet kapunk, mivel ezek csak az utóbbi évtizedekben kezdték elveszíteni társadalmi tabu jellegüket. S egy közösségen belül egészen mások a társadalmi, gazdasági, kulturális kihatásai egy olyan demográfiai változásnak, amelyet nem a házasságkötések korátlagának kitolásával, ha-25

Talán helyes, ha itt elvágjuk fejtegetésünk fonalát és a racionalitás társadalomelméleti koncepciójának elemzéséhez Habermas, J. (1981) nagy müvének bevezetéséhez utaljuk az olvasót.