Századok – 1989

Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606

PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 617 változásoknak a gazdasági folyamatokban betöltött szerepének hangsúlyozásában közös, talán nem érdektelen röviden összevetni M. M. Postán, W. Abel, E. Lab-23 rousse, В. H. Slicher van Bath és az új generáció érveit. M. M. Postán szerint a 14. század gazdasági válságát a túlnépesedés okozta, mert ahogy a ricardoi csökkenő hozadék elmélete alapján kifejti, a népességnövekedés következtében egyre kedvezőtlenebb adottságú földek kerültek művelés alá, a mezőgazdaság kénytelen volt birtokba venni a mocsaras területeket, hegyvidékeket, hűvös hegyvidéki fennsíkokat; s ennek következtében a mezőgazdasági termelékenység hanyatlott. A gazdasági válság, a maithusi positive cheque, mintegy kikényszerítette a feudális gazdaság lehetőségeivel összhangban lévő demográfiai változásokat, s ezek egy kisebb népesség új évszázados kolonizációs hullámát indították el a hegyvidékről, fennsíkokról a termékeny alföldek irányába. Eric Jones már idézett gondolatai egybecsengenek Ernst Labrousse kríziselméletével, aki szerint a magas gabonaárak rövid távon csökkentették a piac felé kevésbé nyitott paraszti háztartások jövedelmét, s vidéki ipar a kedvezőtlenné vált gazdasági környezetben kiutat jelenthetett számukra a válságból. Tehát Labroussenál a paraszti háztartások egy részére nehezedő pótlólagos jövedelemszerzés kényszere az a tényező, amely már az ipari forradalom előtti Európában átalakította a föld és az ember kapcsolatát, a hagyományos agrárvilág társadalmát. B. H. Slicher van Bath elméletében, amelynek a Cambridge Economic History of Europe ötödik kötete adott nagyobb nyomatékot és publicitást, érhető leginkább tetten a demográfia és a mezőgazdasági átalakulás, a technikai-technológiai váltás kapcsolatrendszerének feltáratlansága. Az elmélet lényege az, hogy a gazdaságtörténetírás hagyományos elképzelése szerint a paraszti népesség lélekszáma, az átlagos paraszti családnagyság a mezőgazdaság expanziója idején növekszik, míg a depresszió idején csökken. Ezzel a hipotézissel látszólag nincs is semmi baj, azonban ha a történelmi korszakváltás kérdéseire keressük a választ, kritikusan kell azt használnunk. B. H. Slicher van Bath szerint a hosszú 16. században a népességnövekedés forradalma játszódott le, ezzel szemben a 17. század első évtizedeitől a század végéig az európai népesség csökkent, majd a századfordulótól az 1730-as, 1740-es évekig stagnált. Ami a népességnövekedés és -csökkenés okait illeti, a szerző nem foglal határozottan állást: „A mezőgazdasági expanzió időszakai egybeesnek a népesedés növekedésével, míg a mezőgazdasági regressziót a népesség stagnálása vagy hanyatlása jellemzi. Arra nem könnyű válaszolni, vajon a kettő közül melyik történik először, a népességnövekedés vagy a népességcsökkenés, mivel egy másodlagos felerősítő hatást figyelembe kell vennünk." A továbbiakban azonban így folytatja: „A növekvő produktivitás lehetővé teszi a paraszt és családja számára, hogy revíziója J. M. Keynesszel, J. Hicksszel, de éppúgy az említett könyvek újraolvasásával kezdődött. Szorosan ezekkel a társadalomtörténeti áramlatokkal fejlődött a gazdaságtörténetírás. Jóllehet a cikluselméletek és a demográfiai szemlélet (malthusi-ricardoi tradició) ily szoros összefonódása számos ellentmondásos metodológiai, történelemelméleti problémát vet fel. A Kondratieff-ciklus történetéhez ld. Kövér Gy. (1980) 127-136. 23

Slicher van Bath, В. H. (1977) 42-132. A vonatkozó irodalomhoz lásd még W. Abel új könyve kapcsán a mezőgazdasági krízisről, illetve a feudalizmus kríziséről írt rövid áttekintésünket: Agrártörténeti Szemle, 1984. 1-2. szám 292-303.