Századok – 1989

Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606

616 FEKETE LÁSZLÓ iparban, de éppúgy a szolgáltató szektorokban foglalkoztatott munkaerő „szakképzetlen", nem merülhetett fel az, hogy nincs funkcionális kapcsolat egyfelől a népességnövekedés, a munkaerőkínálat és -kereslet, másfelől népességnövekedés és a felhalmozás között, s hogy a növekvő népesség ellenére a rendelkezésre álló anyagi erőforrások, tőkekészletek egy része kihasználatlanul heverhet, ha a munkaerő piacán nem található megfelelő számban olyan szakképzett munkaerő, amely biztosítja azok optimális hasznosítását. A feudális társadalomban a paraszt beleszületett a paraszti létbe, s amiben sorsa közös az uralkodóéval: mesterségéhez születésétől fogva, születése jogán ért. Ugyanez mondható el a korai kapitalizmus malmaiban dolgozó munkásság döntő többségéről is, „szakképzettsége" társadalmi helyzete által meghatározott. Ezért a gazdaságtörténétírás számára a gazdasági növekedés és a demográfiai folyamatok összehasonlító vizsgálata megkerülhetetlen. A fő probléma azonban az, hogy bár a történeti demográfia paraméterei szabottak, a társadalmi és gazdasági cselekvések, kulturális elemek, hagyományok, közösségi szokások, egészségügyi viszonyok stb. bonyolult rendszerében működő nuptialitás, fertilitás, natalitás és mortalitás vizsgálati módszerei ugyan megalapozottak, mégsem látunk tisztán fontos kérdésekben. Ezért a történeti demográfia megvesztegetően „objektív" adataiból levont következtetések a gazdaságtörténetírás flexibilis elméletei közé tartoznak. E kijelentést bizonyítandó, lássunk néhány példát. A történeti demográfiára épülő fejlődés-magyarázatok, amelyekben hol a demográfiai változások jelölik ki a gazdasági változások irányát, hol a gazdasági racionalitás tereli helyes irányba a demográfiai folyamatokat, évtizedekkel a protoindusztrializáció gondolatának megszületése előtt, az 1930-as évek elején jelentek meg a gazdaságtörténeti szakirodalomban.2

2

Minthogy a két iskola a demográfiai 21

Itt arra gondolunk, hogy a demográfiai folyamatok, valamint annak társadalmi, gazdasági stb. összefüggéseit nem látjuk pontosan. Csokorba lehetne gyűjteni az elmúlt évtizedek voluntarista népesedéspolitikai beavatkozásainak előre nem látott következményeit keleten és nyugaton, északon és délen. Ami a protoindusztrializáció korának demográfiai problémáit illeti Wrigley, E. A.-Schofield, R. S. (1981) könyvének megjelenése ismét azokat a nézeteket erősítették meg, amelyek az 1730-as 1740-es évektől kezdődő demográfiai forradalmat a fertilitás növekedésének tulajdonítják, jóllehet az elmúlt évtizedekben a népességnövekedés elsődleges demográfiai okát a mortalitás, s különösen a gyermekmortalitás radikális csökkenésében látták. A probléma mérhetetlenül gazdag irodalmából ld. Chambers, J. D. (1972); Drake, M. (1969); Glass, D. V.-Eversley, D. E. С. (1965); Sauvy, A. (1966). A történeti demográfia fejlődéséről, módszereiről, az egyes irányzatokról kitűnő áttekintést nyújt Dupâquier, J. (1984), a további tájékozódáshoz Id. ennek és a fent idézett műveknek bibliográfiáját. 22

Robert Brenner a demográfiai szemlélet egyre határozottabb jelenlétét a gazdaságtörténetírásban H. J. Habakkuk 1958-ban megjelent cikkétől számítja. [Habakkuk cikkét lásd Glass, D. V-Eversley, D. E. C. (1965) 147-158.] Véleményünk szerint ez már jóval előbb megtörtént; elsősorban W. Abel, M. M. Postán és E. Labrousse az 1930-as évek második felétől megjelent cikkei szabtak e tekintetben is új (egy régi malthusiánus- ricardiánus szemlélettel átjárt) irányt a gazdaságtörténetírásnak. Tágabb társadalomelméleti perspektívából nézve ezzel a demográfiai szemlélet mellett a gazdaságtörténetírás olyan, évekkel, évtizedekkel korábban megjelent gazdaságelméleti, szociológiai gondolkodók műveiből merítette az elméleti ösztönzést ekkor, mint Juglar, C, (1862), Schumpeter, J. A. (1926) és (1939), Mitchell, W. C. (1913), Pareto, V. (1916), Kondratieff, N. D. (1962) és (1928). Mint az idézett művek megjelenésének évszámai is jelzik, a fejlődés ciklikusságáról alkotott nézetek már a századforduló táján megjelentek, mégis újszerű szemléletük sokáig nem tudott áttörni a gazdaságelméleti gondolkodásban Marshall és mások tekintélyének uralmán. A nagy cezúrát, ahogy például Hicks, J. (1966) 257-269. p saját intellektuális fejlődésének pályájáról írta, a gazdasági világválság jelentette, a statikus egyensúlyi szemlélet