Századok – 1989

Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606

PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 613 lizációt a történelmi fejlődés önálló szakaszának, hanem az indusztrializáció vagy ipari fon-adaalom első fázisának; a későbbi években megjelent tanulmányokban és monográfiákban is inkább ez a szemlélet uralkodik. S. Kuznets két alapvető szempont kiemelését tartja meghatározónak: 1) egy adott történelmi fázisnak rendelkeznie kell empirikusan mérhető jellegzetességekkel, 2) ezek a jellegzetességek és kombinációik annak a bizonyos történelmi korszaknak sajátosságai kell, hogy legyenek. Más szóval, a gazdasági tevékenység bizonyos elemeinek korai jelenléte önmagában nem elég egy történeti szakasz meghatározásához. A fenti szempontok alapján két történelmi szakasz közötti analitikus viszony meghatározása következik, s ezután - ahogy F. F. Mendels kifejti - az első szakasz kezdeteinek empirikus meghatározása és elméleti értelmezése marad hátra. De kanyarodjunk vissza első szempontunkhoz, vajon mit is jelenthetnek egy szakasz empirikusan mérhető jellegzetességei? Mint tudjuk, az ipari forradalom korának empirikusan mérhető gazdasági jellegzetességei F. W. Hoffmann és követői munkáiban mintaszerűen kidolgozottak, mégis ahány ipari forradalomról szóló munka, annyi kezdet, s természetesen a több, mint fél évszázados időintervallumban kezdődő kezdetek mindegyike pontosan körülírt paraméterek és azok viszonyainak analitikus vizsgálata alapján lett kijelölve. Nyilvánvaló, hogy például a svéd ipari forradalom kezdeteinek meghatározásához nem alkalmazhatjuk az angol fejlődés empirikusan mérhető jellegzetességeit. Mert eltekintve a hazai sajátosságoktól, a két ország 19. századi gazdasági struktúrája nem általában egy nemzetközi gazdasági környezetben formálódott ki, hanem fejlődésük eltérő nemzetközi környezetben zajlott már csak azért is, s ezt nem a paradoxonok iránti vonzódás mondatja velünk, mert Svédország nemzetközi gazdasági környezetének a része Anglia, Angliáé pedig Svédország volt. S a „különböző" nemzetközi környezet következtében két ország gazdasági szektorai és ágazatai strukturális növekedése, arányuk megváltozása nem történhetett azonos úton, következésképpen nem mérhető azonos kritériumok alapján; ha mégis azt tesszük, sokszor nem jutunk túl az egyes országok fejlődéspályájának megmagyarázhatatlan különbségein.15 S hogy egy ismert példát idézzünk, az életszínvonal történeti változásának megragadásához használt ár- és béranalízis során eltérő következtetésre juthatunk, ha a Paasche-, Laspeyres-, Fischer-, vagy a Edgeworth-Marshall-formulákat használjuk árstatisztikái vizsgálatainkhoz. S ha a gazdaságtörténészek között kötendő gentleman agreement alapján el is határozzuk, hogy az életszínvonal-vizsgálatoknál a jövőben kizárólag a Laspeyres-formulát használjuk, amely alkalmasabbnak tűnik gazdaságtörténeti problémák ábrázoláshoz, emlékeznünk kell Polányi Károly megállapítására: „Természetesen a társadalmi szerencsétlenség elsősorban kulturális és nem gazdasági jelenség, amit jövedelemszámítással vagy népességstatisztikával lehetne mérni. [...] Nem a gazdasági kizsákmányolás, amint azt gyakran vélik, hanem az áldozat kulturális környezetének szétesése okozza lealacsonyodását. Persze gazdasági folyamatok szállíthatják a rombolás eszközeit, s a gazdasági kiszol-15

Ezeket a problémákat veti fel Anglia és Franciaország fejlődésének összehasonlító gazdaságtörténeti elemzése kapcsán: Mathias, P. - O'Brien, P. (1976) 601-650.; O'Brien, P.-Keyder, Ç. (1978). Ld. még Wallerstein. I. (1983) 580-583.