Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
612 FEKETE LÁSZLÓ korszakaként akarjuk értelmezni, akkor a gazdasági élet és az államszervezet viszonyának vizsgálata elkerülhetetlen. A korszakra vonatkozó politikatörténeti, államelmélettörténeti irodalom ehhez a felfogáshoz véleményünk szerint kevés támpontot nyújthat, ugyanis az abszolutizmus korával foglalkozó újabb szakirodalomnak és a protoindusztrializációs irodalomnak vizsgálódási módszerei alapvetően különböznek. Az abszolutizmus korával foglalkozó irodalom a 17. század második felének, a 18. századnak államalakulatai eredeti jellegzetességeit a feudális rendszeren belül határozza meg és különíti el a feudalizmus korábbi szakaszaitól anélkül, hogy a liberális állam politikai intézményrendszere eredeti jellegzetességeinek genezisét a politikai gyakorlatban itt keresné (bár a politikai filozófiában itt fedezi fel!) így a vizsgálódás a feudalizmus korábbi szakaszaiból előretekint. A protoindusztrializációs irodalom viszont a gazdasági intézményrendszer azon meghatározó tényezőinek genezisét kutatja, amelyek a liberális állam gazdasági jellegzetességeinek körébe sorolható, vagyis időben visszafelé tekint.1 3 Tehát a kétféle közelítés a korszakot a történelmi idő kétféle dimenziójába helyezi. Kérdéses továbbá, hogy egyáltalán lehetséges-e a 17. század második felének, a 18. századnak a történetét a fejlődés önálló szakaszaként értelmezni akkor, amikor azt feltételezzük, hogy ez a korszak a liberális állam gazdasági jellegzetességeinek segítségével írható le. A történelmi korszak közötti átmenet problémájának felvetésekor Tillyéket az a világos cél vezeti, hogy megszabaduljanak a történeti fejlődés szakaszainak determinisztikus és gyakorta leegyszerűsített elképzelésétől, amelynek merev szerkezetén belül a protoindusztrializáció korának paraszti háztartásában bekövetkezett változások éppúgy nem értelmezhetőek, mint John Locke politikai filozófiája. Szándékosan említünk két, egymástól látszólag elkülönülő szférát, azonban mi mindkettőre úgy tekintünk, mint egy egységes, azonos irányba haladó világ gazdasági, társadalmi és kommunikatív cselekedeteire. A történelmi szakaszok és az átmenetek szűk értelmezése esetén azzal kell szembenéznünk, hogy például a 17. század második felében, a 18. század során a vidéki ipar fejlődése következtében tömegesen felbukkanó paraszti vegyes háztartások mennyiben tekinthetők feudálisnak akkor, amikor a paraszti háztartás jövedelmeinek nagyobb része nem a hagyományos feudális viszony, hanem a főként nem-feudális tényezők által kormányzott regionális és nem- , zetközi piac, a kereskedőtőke stb. határozták meg. Ez a gazdasági forma nem feudális jelenség a szónak szigorú értelmében. S John Locke politikai filozófiáját értelmezvén, a feudális jelző használhatatlansága ellen talán nem is szükséges érvelnünk. Ami a történetei fejlődés szakaszai és az egyes szakaszok közötti átmenet problémáit illeti, azok nyilvánvalóan nem oldhatók meg azzal, hogy a tradicionálisan feltételezett öt szakasz helyett hatot - a protoindusztrializáció szakasza a feudalizmus és az ipari kapitalizmus között -, hetet vagy ennél többet feltételezünk. F. F. Mendels, aki először vette fel a protoindusztrializáció problémáját, S. Kuznets nyomán kísérelte meg kidolgozni a protoindusztrializáció eredeti jellegzetességeinek meghatározó jegyeit.14 Mendels végülis nem tekinti a protoindusztria-13 Anderson, P. (1974b) 15-59.; Lüthy, H. (1965). Ezzel szemben ld. például Althusser, L. (1969) különösen 117, passim és Lublinskaja, A. D. (1968) 104. 14 Kuznets, S. (1966) és (1959); Mendels, F. F. (1972) 241-261.
