Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 611 Adam Smith, James Stewart, Jeremy Bentham és John Stuart Mill tették. Az említett írók világuk aktuális problémáinak feltárását kísérelték meg, utalva koruk anomáliáinak általános társadalmi összefüggéseire anélkül, hogy írásaikat az igény vezette volna, hogy az átfogó gazdasági- és társadalmi rendszerek helyébe lépjenek. A. Ure és társai úgy gondolták, hogy az indusztrializáció vagy az indusztrializmus, mint életforma koruk egyik legfontosabb, de korántsem egyetlen legfontosabb problémája, s az nem öleli fel a társadalom fejlődésének valamennyi lényeges aspektusát. Talán érdemes megjegyeznünk, hogy a protoindusztrializáció gondolatának hívei az indusztrializáció, demográfia és az indusztrializmus elemzése útján próbálják feltárni egy sokkal összetettebb probléma, a gazdasági fejlődés és a társadalmi formációk közötti átmenet folyamatát. Ugyanakkor F. F. Mendels, a protoindusztrializáció gondolatának első fölvetője, nem tulajdonít a kapitalista gyárrendszer kialakulásának meghatározó jelentőséget a gazdasági és technológiai váltás felgyorsulásában. Annál is inkább, mert a gyárrendszer kialakulása vagy fél évszázaddal az ipari forradalom „kezdetei" után, az 1820-as évek elejére tehető.12 Igaz ugyan, hogy az ipar egyes ágazataiban - hajóépítés, bányászat, vasolvasztás - kétségtelenül már a 16. század első felétől megfigyelhető a termelés magasabb fokú centralizációja, a 19. század első évtizedei után egyre inkább meghatározó gazdasági szervezet formáinak korai kialakulása. Könnyű azonban belátni, hogy ebben az esetben is feltehetjük a diszkontinuitás elméletével kapcsolatos kérdésünket: vajon egy technicista szemléleten keresztül írhatók-e le az ipari forradalom korának gazdasági specifikumai? Ezért tulajdonítanak nagy jelentőséget Tillyék az ipari szervezet, demográfia és az életmód kutatásának. S miután kétségtelenül kimutatható, hogy az ipari forradalom kora gazdasági jellegzetességeinek tartott jelenségek a 17-18. századi Európában fellelhetőek, a politikai rendszer és a gazdaság új szervezeti formái hosszú távú együttélésének természete válik a kutatások egyik fontos, s még megválaszolásra váró kérdésévé. Tillyék egy részletesen kidolgozott szempontrendszer alapján felvetik, hogy a gazdaság működésének sajátos mechanizmusai azt támasztják alá, hogy a protoindusztrializáció a történeti fejlődés önálló korszaka. Szempontrendszerük öt fő aspektusa a következő: 1) a vidéki ipar jövedelmi viszonyai és a vidéki népesség növekedése közötti kölcsönhatás, 2) a piaci lehetőségek és a kereskedelem válaszai közötti viszony, 3) a mezőgazdasági változások és a protoindusztrializációs termelés kapcsolata, illetve a mezőgazdasági expanziónak az utóbbihoz való viszonya, 4) a protoindusztrializáció hatása a műveltségre, az ipari életforma tapasztalatai a gyárrendszer előtt, 5) a falusi ipar 18. századi dinamikus expanziójának hatása a parasztság generációinak életére. Mint látjuk fenti szempontok alapján nem kaphatunk választ a politikai rendszer és a gazdaság kölcsönhatásának természetéről. Vajon mi a politikai formája a protoindusztrializáció egy-másfél évszázadának, nevezhetjüke az abszolutizmus vagy az ancien régime korát e gazdaság politikai formájának? Esetleg ezt a korszakot a gazdasági élet és az államszervezet antagonizmusának hosszú korszakaként kell felfognunk? Még ha Tillyék nem vetik fel ezeket a kérdéseket, úgy véljük: abban az esetben, ha ezt a korszakot a történeti fejlődés önálló 12 Mendels, F. F. (1972) 241-261.
