Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
610 FEKETE LÁSZLÓ bé nem tekinthető a diszkontinuitás korának, hanem az hosszú előzményekre nyúlik vissza az európai történelemben. Ahogy Charles és Richárd Tilly az 1970-es évek európai gazdaságtörténetírás teendőivel kapcsolatban megfogalmazta: „a gazdaságtörténészek most készek arra, hogy komolyan megvizsgálják a parasztgazdaságból az ipari gazdaságba való átmenetre vonatkozó átfogó analíziseiket."9 Charles és Richard Tilly elvárásai szerint a gazdaságtörténeti kutatások ezen irányának hozzá kellett volna járulnia a fejlődéselméletek megújulásához. S ha az nem is várható, hogy az európai átalakulás tényezői olyan fejlődési sorba rendezhetőek, amelyek napjaink agrártársadalmai számára nyújthatnak mintát, az mindenképpen igen, hogy a történeti fejlődés elemei kőzött fennálló dinamikus kapcsolódások jelenünk és jövőnk megértéséhez hozzájáruló fejlődésmodellekbe rendezhetőek. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a fejlődéselméleteknek az 1970-es évek elején jelentkező intellektuális kifáradása tartósnak bizonyult, a megszületett protoindusztrializáció gondolata vajmi kevés hatást gyakorolt és gyakorol az „éles" gazdaság- és társadalomelméleti gondolkodásra. Az mindvégig történeti probléma maradt az elmúlt másfél évtized során, amely néhány tanulmánytól eltekintve a modern ipari gazdaság genezisének és az átmenet sajátosságainak vizsgálatára korlátozódik az európai kontinensen.10 Tillyék kutatási programja szerint a vizsgálódásokat három fő területre kell összpontosítani. Ezek a következők: 1) indusztrializáció a gyárrendszer előtt, vagyis protoindusztrializáció, 2) a gazdasági expanzió demográfiája és 3) indusztrializmus, mint a mindennapi élet tapasztalata. Ezen problémákat a nemzeti és nemzetközi politika összefüggésében kell vizsgálni. Mint látjuk, az indusztrializáció fogalmának átvétele nem véletlen morfológiai egybeesés, nem Adolphe Blanqui szellemi örökségéhez való ragaszkodás, hanem az a mélyen gyökerező meggyőződés, hogy a nagy átalakulás teljes folyamatának megértéséhez továbbra is a gyárrendszer kialakulásához vezető gazdasági pályák vizsgálata az elsődleges. (S mint látni fogjuk, a demográfiai tényezőknek, mint a fejlődés elsődleges mozgatóinak különösen fontos szerep jut a különböző elméletekben.) Erre azért is érdemes odafigyelnünk, mert az egykorú gazdaságelméleti gondolkodásban a gazdasági növekedés technicista szemlélete nem lelhető fel. A növekedés morális kérdés volt. S a maithusi népesedéselmélet, amelynek csalhatatlanságában csaknem teljes volt a konszenzus a politikai gazdaságtan londoni klubjának tagjai között, az nem a gazdasági növekedés dinamikus tényezője, hanem éppen ellenkezőleg, a stagnáló állapot felé rohanó gazdaság kikerülhetetlen végzete.1 Az 1820-as és 1830-as évek során jelentkező írók - A. Ure, C. Babbage, E. Buré, L.-R. Villermé és mások -, akik vizsgálódásaik középpontjába a gyáripart állították, már nem egy egységes gazdaság- és társadalomfilozófiai rendszer megteremtésének igényével írták műveiket, mint ahogy azt 9 Tilly, C.-Tilly, R. (1971) 184-198. (Az idézet helye 184.) 10 A protoindusztrializáció irodalmának egyik legszínvonalasabb tanulmánya éppen az Európán kívüli világ (India) protoindusztrializációjával foglalkozik. Ld. Perlin, F. (1983) 39-95. A Nyolcadik Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus alkalmával e tárgyban született csaknem 50 tanulmány között is csak egyet-egyet találunk, amelyben az Európán kívüli világ történeti problémái egyáltalán megjelennek. 11 Lutfalla. M. (1964).
