Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 609 és 1780 közötti évtizedekben, az 1780-as évek elején kezdődött. Sokan azt is tudni vélték, hogy az átlagprofitráta süllyedése az 1760-as évek elején kezdődött meg. ' Talán felesleges külön kihangsúlyoznunk, hogy ezek a számítások minden erényük ellenére vajmi keveset mondanak el a nagy átalakulás természetéről. Mert ha regisztráljuk is a szektorok közötti struktúraváltást, ami lényegében a társadalom rendelkezésére álló anyagi és emberi erőforrások allokációjának változását jelzi, önmagában nem jutunk annak az egyszerű ismeretnek birtokába, hogy mi ösztönözte, mi indította el a társadalomban az anyagi és emberi erőforrások allokációs stratégiájának megváltozását. Ehhez képest meglehetősen lényegtelen kérdés az, hogy voltaképpen mikor is kezdődött ez a változás. Ebben az esetben a történész, akár a csapnivaló kirurgus, csupán a változás tüneteit regisztrálja anélkül, hogy a változásról magáról bármi érdemlegeset el tudna mondani. Megengedően meg kell jegyeznünk, hogy vannak történeti iskolák, ahol a fenti tünetek regisztrálása azonos magával a tudományos megismerés végső céljával. Mi viszont úgy véljük - s itt ezt végre világosan ki kell mondanunk -, hogy a fenti kérdésekre adott válaszok csupán feltételes megállók lehetnek a történeti megismerés folyamatában.8 Ugyanis a gazdasági folyamatok paraméterei nem azonosak a gazdasági cselekvésekkel, még kevésbé azonosak a társadalmi, kulturális, pszichológiai, kommunikatív cselekvésekkel, mint összetett entitással, azok nem az utóbbiak valamiféle párlatai, ezért azok csak rendkívül felületes és sokszor félrevezető összehasonlításokra nyújtanak lehetőséget. Egy egyszerű példánál maradva, két ország nemzeti jövedelmének növekedése megegyezhet, azonban történeti perspektívából nézve korántsem mellékes, hogy vajon ennek a növekedésnek a forrása a gyöngyhalászat vagy az ipar, ezen belül a hadiipar vagy a fogyasztási cikkeket előállító ipar. (Nem is említve azt, hogy az ehhez kapcsolódó ideológiák által közvetített értékeknek milyen gyors az elértéktelenedésük.) Tehát a protoindusztrializáció gondolatának hívei a regionális és ágazati kutatásokból kiindulva kétségbe vonták a fent említett szemlélet axiómáinak érvényességét, minthogy a kvantitatív vizsgálatok legfontosabb paraméterei - jövedelmi és elosztási viszonyok, a beruházás és felhalmozás arányai stb. - a regionális vagy ágazati kutatások tükrében nem bizonyultak teljesen újszerűnek. Pontosabban egyes régiók foglalkozási struktúrája, szektorális arányai, jövedelmi és elosztási viszonyai olyan típusú fejlettségről árulkodnak, amelyet a hagyományos felfogás szerint az ipari forradalom korának jellegzetességei körébe utaltak; s még ha ezek a régiók a gazdasági fejlődés szigetei, hogy azzá tudtak válni, abban a helyi tényezők mellett a nemzetközi gazdasági környezet befolyása is meghatározó volt. Következésképpen ezek a paraméterek nem köthetők szorosan az 1760-1780-as évtizedeket követő fél évszázad gazdaságtörténetéhez, azok a tendenciák már jelen voltak regionális és ágazati szinten a 18. század első felének, de éppúgy a 17. század második felének Nyugat-, Északnyugat- és Közép-Európájában. Az ipari forradalom korának gazdasági jellegzetességei tehát regionális és ágazati szinten fel-feltünedeztek, ezért - ha megtartjuk ezeket a paramétereket, mint jellemzőket -, az ipari forradalom kora töb-7 Ld. 1. számú lábjegyzetet. 8 Keat. R.-Urry. J. (1982) 27-45., 96.
