Századok – 1989

Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606

PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 607 lógia világának részei. Meggyőződésünk szerint azonban a fő kérdés az, hogy vajon a gazdasági adatsorok matematikai manipulációjának eredményeként birtokunkba kerülhet-e a nagy átalakulás eredetének, lefolyásának és következményeinek „végső" magyarázata; vajon ezek az összegzett adatok valóban a társadalmi és gazdasági cselekvések materiális és nem materiális mozzanatainak építőkockái, amelyekből egyszer már felépült és most ismét felépíthető e korszaknak teljes története?3 Kezdetben a protoindusztrializáció gondolatát felvető irodalom nem ezt a kérdést állította a vizsgálódás középpontjába, hanem elutasítva manipulált számadatok mindenhatóságát, amelyek eredeti intenciójuk ellenére, társadalom-, politika-, organizáció-, kultúrmentességüknél, mondhatni, éteri tisztaságuknál fogva a nagy átalakulás lényegét nem képesek visszaadni, a társadalom alapsejtjeinek, a családnak, a falunak, szűkebb földrajzi régióknak egy teljesebb feltárására vállalkozott. Úgy tűnik, hogy Goerg Simmel és Max Weber módszertani taulmányai nem mindenkiben ingatták meg azt a hitet, hogy az óhajtott történeti totalitás, vagy a kvantitatív és kvalitatív források életrelehelése a jelenleg ismert tudományos módszerek s véges emberi energiák miatt csakis a regionális kutatások szintjén lehetséges.4 így ezek a regionális kutatások nem a gazdaság történetének nemzeti, nemzetközi méretű vizsgálatából adódó, szükségszerűen elnagyolt kép finomításának, pontosításának feladatát tűzték ki maguk elé, hanem az egyes régiók alaposabb gazdasági, társadalmi, kulturális, demográfiai stb. vizsgálatából kiindulva a nagy összefoglaló rendszerek általános következtetéseit vonják kétségbe; mondhatni a társadalmi átalakulás elméletének felépítéséhez „alulról" fogtak hozzá. Az első áldozat a diszkontinuitás, vagy az 1950-es évek áthangszerelésében, a rostow-i take-off gondolata volt. Évszázados történelmi tradíció az ipari forradalom korát a nagy diszkontinuitás korának tekinteni, s a korábbi viták is leginkább a kezdetek pontos meghatározására korlátozódtak, még ha olyan nagy hatású munkák álltak is szemben ezzel az elmélettel, mint P. Mantoux-é, J. U. Nefé és J. A. Schumpeteré. S újabban Fernand Braudel Civilisation matérielle, économie, XVe-XVIIIe siècle mindhárom könyve, de különösen a harmadik könyv záró fejezete is a kontinuitás elméletének átfogó kifejtése.5 A korábbi gazdaságtörténetírás viszont eleve a modern közgazdaságtan kidolgozott és alkalmazott paramétereivel igyekezett meghatározni az ipari forradalom korának különösségét a korábbi - tradicionális, későfeudáliskori, abszolutizmuskori (?) - gazdasággal szemben, így szükségképpen a különbségekre került a hangsúly. E vizsgálati módszer legfontosabb paraméterei tehát a következők: az egy főre számított nemzeti jövedelem (a GNP, GDP, és NNP), beruházás és felhalmozás ará-3 Talán nem teljesen önkényesen emeljük ki az ismeretelméleti szakirodalom tengeréből Elster, J. (1978); Keat, R.-Urry, J. (1982); McClelland, P. D. (1975) és Smart, J. J. C. (1963) munkáit. E könyvek részletes bibliográfiája igen alapos bevezetést nyújt a kérdés szakirodalmába. 4 Simmel, G. (1922) különösen 63 pp.; Weber. M. (1970) 9-73. 5 A take-off legteljesebb összefoglalását Id. Rostow, W. W. (1961) a kontinuitás-elmélethez ld. Braudel, F. (1979) 6. fejezet.; Mantoux, P. (1959); Nef, J. U. (1934-1935) 3-24.; Schumpeter, J. A. (1939) Vol. 1-2. Nem akarjuk persze azt állítani, hogy az utóbbi évtizedek történetírásában a kontinuitás-elmélet lenne a meghatározó, ellenkezőleg, az utóbbi két évtized jelentős munkái többségének szemléletét továbbra is a diszkontinuitás gondolata határozza meg.