Századok – 1989

Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563

596 PÉTER KATALIN tevékenységet. A két csoport részben egybeesett ugyan, de még ha ettől a ténytől eltekintünk is, az urbárium alapján a 284 telektulajdonos több mint felének vagyonáról nincs adat. Nyilván nem valamennyien voltak tényleg szegények, de ismeretlen arányű tekintélyes részükről ez az állapot feltételezhető. A nőknél feltehető, egyébként ugyancsak ismeretlen arányű szegénység viszont valószínűleg a férfiakénál mégiscsak nagyobb. Az a tény vezet erre a következtetésre, hogy sok női családfő nem tudta a gazdálkodást a férjtől, esetleg a szülőktől örökölt színvonalon fenntartani. Jámbor Pálnak pédául az 1631-i urbárium szerint még volt 2 lova; feleségénél 1648-ban nem írtak össze semmit. Vadász Ambrus ugyancsak 1631-ben 2 ökörrel gazdálkodott, de 1648-ban már az ő felesége is jószág nélkül élt. A sokat emlegetett Perpetek közül egy 1631-ben összeírt Lőrinc családjában még nagyobb hanyatlás következett be. Neki 6 ökre volt, feleségének 1648-ban egy sem. És itt nem lehet valamilyen, a jószágtól eltekintő összeírási szempont az ok, mert ezek az özvegyek szolgáltak, tehát feltüntették volna, ha jószáguk van, mert azzal kellett volna robotolniuk. A férjtől örökölt színvonal hanyatlását nem mindig lehet kimutatni, hiszen igen nagy időközökből maradtak fenn összeírások. Talán az is előfordult, hogy a lecsúszás még a férj életében következett be, jóllehet az 1631 utáni, gazdasági szempontból gyarapodó időszakban vannak férjüknél szegényebb özvegyek sorozatosan. Egyesek viszont megőrizték a színvonalat a hanyatlás, illetve a háborúval teli viszonyok között is. Szőcs Imréné például 1676-ban, amikor nemcsak sok női családfő, de nem kevés férfi is átmenetileg elmenekült, itt maradt a Felső hóstátban 2 fiával, szőlőivel és a kőbányával, amit azonban feltehetőleg a férje vett, bár 1657-ben még nem volt Szőcs Imre nevén. Vagy 1688-ban, amikor Patakon majdnem annyi volt a puszta, mint a lakott telek, Solymosj Mihály özvegye éppen olyan, szőlőből és telekből álló gazdaságot tartott fenn, mint a férje az 1676-i összeírás szerint. Ilyen példák mellett nem meglepőek az olyan esetek, amelyekben nyugodt körülmények között tartották fenn özvegyek az örökölt gazdaság színvonalát. Dobozi Istvánné ilyen, akinek a férjénél 1648-ban az Új utcában 4 ökröt és 2 tehenet írtak össze, ő pedig kilenc esztendővel később 4 ökröt és 1 tehenet tartott a gazdaságban. 1660-ban viszont utólag beírták a megjegyzéseknél: „marhás, 6 ökre". Eszerint Doboziné özvegyen nem hanyatlani hagyta, hanem egyenesen gyarapította a családi gazdaságot. Gazdaságot gyarapító özvegyek azonban voltak többen is. Hegedűs Mihály özvegye például a Hécén. A férjről már volt szó mint 1648-ban Palhazinéval együttes telektulajdonosról. Akkor 2 ökre, 2 tehene és 1 disznaja volt. Özvegyénél 1657-ben 4 ökröt, 1 lovat és 1 disznót írtak össze. Majd Hegedüsné neve mellé is bejegyezték három évvel később: „6 ökre". Bodnár Mihályné az Új utcában egyenesen új életet kezdett özvegyen. 1648-ban férje még csak gyalogszeres jobbágy volt; az aszszony 1657-ben már kocsmárosként szolgál, és 2 ökre, valamint 2 lova van. A színvonal fenntartása szempontjából bizonyos fajta vagyonok örökösei előnyösebb helyzetben voltak a többieknél. így feltűnően sok bányatulajdonos özvegye művelteti tovább a kőbányát. Szabó Mihályné 1631-ben, Nagy Jánosné és Pathai Jánosné 1648-ban, Balogh Jánosné 1657-ben és újra csak Nagy Jánosné, majd később is többen maradtak bányatulajdonosok férjük halála után. Ugyanígy előnyös