Századok – 1989

Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563

NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 589 egy kiscsalád tagjai voltak egy telken együtt tulajdonosok, és többszörösen szolgáltak az egyetlen telek után. Dusicza Istvánná és fia, Dusicza György élt így 1/1 telken a Felső hóstátban; az urbárium szerint mindketten szolgáltak gyalogszerrel. Egy telken több tulajdonos nem volt azonban gyakori; nem érdemes róluk táblázatot készíteni. Maga a jelenség azonban kétségtelenül létezett. 1/1 telket éppen úgy bírhattak többen, és szolgálhattak utána többszörösen, ahogy 1/8 telekről is került többszörös szolgálat behajtásra. A jelenség egyelőre megmagyarázhatatlannak tűnik. Mert a több tulajdonos egy telken jelenség létrejöhetett esetleg bonyolult öröklődési esetekből. A sok kihasználatlan és a tulajdonosok alaratából szolgálat nélkül maradt telekre tekintettel azonban érthetetlen, hogy egyes telkek után miért kellett viszont több szolgálatot is teljesíteni. A telekbirtoklás mikéntjében a 17. század során végbement alakulások tehát ellentétes eredményre vezettek, mégis ugyanazt fejezik ki. Megmutatják, hogy a telek birtoklásának a 16. században még egyszerű képlete szinte áttekinthetetlenül bonyolulttá vált. Az 1 telek = 1 tulajdonos összefüggést egymás mellett érvényesen váltotta fel az 1 telek = több tulajdonos és a több telek = 1 tulajdonos ellentmondás. Mindent összevetve azt lehet megállapítani, hogy a 16. század és a 17. század között a telekkel kapcsolatban minden megváltozott. E változással együtt pedig átalakult az egész pataki társadalom. A Külsőváros, vagyis a voltaképpeni oppidum, jobbágyok egyértelműen függő közösségéből rendkívül színes összetételű, a földesúrhoz a legkülönbözőbb szálakon kötődő emberek együttesévé vált. Egy 16. században élt sárospataki aligha találta volna fel magát a 17. századi viszonyok között. Még Perpet Lőrincnek is lettek volna nehézségei, pedig saját telkén vártak volna rá a tennivalók; körülbelül hatodik generációs utódját 1704-ben ugyanannak az egész teleknek a tulajdonosaként írták össze az Alsó hóstát legelején, ahol ő 1554-ben gazdálkodott. A Perpet-telek helye tehát megmaradt, és pontosan nyomon lehet követni - a tulajdonosok változása ellenére - még nagyon sok telket az összeírásokban. A formális azonosság azonban nem indokolja azt, hogy a tartalmi változások figyelmen kívül maradjanak. A 16. század és a 17. század jelenségeit nem szabad azonos lényeg hordozóinak tekinteni vagy összekeverni. Nem szabad a női családfőket tekintve sem zsonglőrködni a 16. századi, illetve a 17. századi adatokkal. 8. A női családfők a 16. században A 16. század itt felettébb laza értelemben alkalmazott fogalom. Mert a forrásként használt összeírások 16. századiak ugyan, de semmi nem jogosít fel arra, hogy az elemzésük nyomán keletkezett eredményeket az egész 16. századra általánosítsuk. Korábbi időkből azonban nincsenek megfelelő, rendszeres értesülést nyűjtó források, ahogyan megvan az 1570 után következő hiátusuk is. Vagyis nem ismerjük sem a 16. század közepi viszonyoknak a középkor után valamikor nyilván megvolt előzményeit, sem az 1631 után vizsgálható állapotokhoz vezető ugyancsak nyilván