Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
590 PÉTER KATALIN megvolt átmenetet. Ezeken a hátrányos forrásadottságokon azonban nem lehetett segíteni. Az 1554 és 1570 közötti összeírásokból a pataki Külsóvárosban mindössze 22 nói családfő ismert. Telkük méretén és néhányuk szőlőjének termésén túl azonban nincsenek az életkörülményeikről közvetlen adatok. A telekméret pedig már a 16. században sem tájékoztat az anyagi helyzetről. A szepesi Kamara 1572-ben állapította meg: „gyakran fordul elő, és sok helyen lehet látni, hogy a kisebb telkű jobbágyok az épületek, a jószág és a termény, valamint a többi lehetőség dolgában megelőzik az egésztelkeseket."5 7 Az urbáriumokban szereplő női családfőkön kívül azonban bizonyosan még többet is említenek más források. Azokből viszont rendszerint nem derül ki, hogy a különböző ügyekben eljáró nők önálló egzisztenciák-e, vagy valakinek a famíliájában élnek. Egyetlen kétségtelen kivétel van, özvegy Kadas Mihálynéé, aki 1596-ban jegyeztette be végrendelete egy részét a városi könyvbe. A hagyaték természete nem hagy kétséget afelől, hogy Kadasné családfő volt.3 8 Igen tekintélyes vagyonról, két épületcsoportról, továbbá a piacon álló üzletről, szántókról, szőlőkről, nagy értékű készpénzről végrendelkezett. Kadas Mihályné azonban a Belsővárosban élt, Sárospatak előkelőségeinek negyedében, úgyhogy vagyoni viszonyait a külsővárosiak szempontjából nem lehet jellemzőnek tekinteni. Csak a férfiakhoz viszonyított státusa látszik tipikusnak. E tekintetben ugyanis a várnegyed és a Külsőváros között valószínűleg nem volt lényeges különbség. A női családfők arányainak alakulása hasonló: a 16. század során kevés női családfő élt a Belsővárosban is. Arányuk 10% alatt maradt. A 17. századiaknál ezzel szemben lényegesen több volt a belsővárosi női családfő; arányuk végig jóval 20% felett mozgott.5 9 Éppen úgy jelentősen emelkedett, mint a Külsővárosban. A nagyon kevés 16. századi női családfőre lehet tehát jellemző Kadasné gazdálkodási módja. Ennek lényege abban volt, hogy a férjétől örökölt színvonalon vitte tovább a család gazdaságát. A megőrzött színvonalra utal az asszony tulajdonában lévő igen sok, 900 forintnyi készpénz. Feltehetőleg nem tartotta volna meg a családi gazdaság csökkentése árán. Továbbá nem szól a végrendelet zálogban levő javakról, holott a zálogolás gyakori volt, és bizonyosan alkalmazta volna Kadasné is, ha szüksége van rá, vagy a nagy vagyonegyüttes működését nem tudja megszervezni. Ahelyett azonban, hogy a férjétől örökölt javakból leadott volna, ő tartott a kezén szántókat bizonyos Tóth Illéstől. Hasonlóan pontos közvetlen értesülés a férj után megőrzött gazdasági színvonalról külsővárosi női családfőknél nincs. Egynél viszont esetleg még a vagyon gyarapítására is lehet következtetni. Éppen annál a Chyszar Kristófnénál fordulhatott elő, akiről már volt szó mint egyetlen olyan 16. századi özvegyről, aki két urbáriumban is szerepelt, vagyis viszonylag hosszan működött a Külsővárosban mint női 57 Latinul idézi Veress Éva 1966. 345. 58 Protoc. 1. 120. 59 A belsővárosi női családfőknek az összes ottani családfőhöz viszonyított aránya: 1554-9,4%; 1567-12,7%; 1631-34,9%; 1657-19%; 1693-27,6%? 1704-35,2%.
