Századok – 1989

Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563

576 PÉTER KATALIN esetek gyakoriságának megállapításához. Minthogy azonban férjezett özvegy a dolgok természetes rendje szerint inkább kivétel, mint gyakran előforduló jelenség lehetett, a női családfők alatt élő famíliák elemzésénél ez a lehetőség a továbbiakban éppen úgy figyelmen kívül marad, ahogyan nem számoltam törvénytelen élettársak hasonlóan kivételes jelenlétével sem. 6. A női családfők sorsa Legnagyobb szerepet a női családfők életében nyilvánvalóan a véletlen kapott. A szülők vagy a férj halála adta nők kezére a családfő státusát, és nem valószínű, hogy megtartották volna, ha megfelelő kérő jelentkezik. Véletlenül jutottak hozzá, és sokan csak átmenetileg fogadták el a társadalomban rendkívüli állapotot. Egyéni véleményüket erről a helyzetről természetesen nem lehet vizsgálni. A sorozatos házasságok gyakorisága alapján azonban önként adódik a következtetés, miszerint a lányságot vagy az özvegységet nem tekintették előnyösnek. Kevesen ragaszkodhattak hozzá a maguk akaratából. Kérdés azonban, hogy valóban a véletlen illetve a szubjektív szándék irányította-e a női családfők sorsát a telek átvétele után. Bizonyos tények ugyanis nagyon határozottan e kézenfekvő feltevés ellen szólnak. A legfeltűnőbb közöttük az, hogy a női családfőknek az összes családfőhöz illetve a férfiakhoz viszonyított arányában egyértelmű szabályosságok mutatkoznak: a női családfők aránya a 17. század során lényegesen magasabb az előző időszakban számíthatónál, és a női családfők csoportjának változásai eltérnek a teljes családfő-együttest meghatározó alakulásoktól. 1. tábla A családfők megoszlása nemük szerint (1554-1704) Felvétel éve Női családfők Férfi családfők Együtt (100%) száma aránya száma aránya 1554 2 1,6% 125 98,4% 127 1567 17 9,4% 164 90,6% 181 1570 4 1,9% 203 98,1% 207 1631 42 12,8% 285 87,2% 327 1648 52 18,3% 232 81,7% 284 1657 52 16,6% 261 83,4% 313 1688 8 11,1% 64 88,8% 72 1704 23 18,5% 101 81,5% 124 35 Az 1. táblába foglalt adatok világosan mutatják a női családfők arányának eltérését a 16. század, illetve a következő időszak között. 1554-től 1570-ig az öszszes külsővárosi családfő töredéke, néhány személy, legfeljebb 9,4% volt nő. Részesedésük többnyire messze 10% alatt maradt, csak a kiugróan magas számot mu-35 A tábla itt is, alább is a megfelelő évek urbáriumai alapján készült.