Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 577 tató 1567-i évben közelítette meg a 10%-ot. A 17. század folyamán viszont inkább a 15% felett álló értékek jellemzők, a 10%-ot pedig a rendkívül alacsony értékeket mutató 1688. évben is felülmúlta a nők aránya. Az abszolút számokkal kifejezhető változásokat tekintve más kép mutatkozik. Eszerint az összes családfő létszáma és a férfiaké is a 16. század során emelkedett. A változás újjáépített vagy egészen új városrészek betelepedésének volt a következménye. így az 1567-i urbárium jelzi, hogy a Hécén, vagyis az 1526 utáni háborúkban elpusztult városrészen „újonnan épített házak" állnak. 1570-re pedig kiépült a Nova piatea, magyarul Új utca, amelyről későbbi felvételek alapján lehet tudni, hogy a várostól északra húzódó házsorral, a Suburbium superior-ral vagy Felső hóstáttal párhuzamosan alakult ki. A későbbi összeírások rendszerint azzal együtt tüntették fel. A 17. század viszont a családfők számának szempontjából két részre tagolódik, az 1631 és 1657 közötti, a 16. századinál lényegesen magasabb szinten stagnáló időszakra, majd a század végén illetve a századfordulón tapasztalható, nagy mértékű csökkenés idejére. A különbség az általános gazdasági fellendüléssel illetve a háborús pusztítással függ össze. A század közepe ugyanis Sárospatak történetének egyik ellentmondásos időszaka volt. I. Rákóczi György rendkívül céltudatos birtokigazgatása súlyos szubjektív terhet jelentett, és Patak önkormányzati jogait is erősen korlátozta, de gazdasági téren mindent kihozott az itteni lehetőségekből. A fejedelem földesúri tevékenységének ilyen jellegét az uradalomról szóló valamennyi feldolgozás hangsúlyozza."6 A századvégi hanyatlás egy 1672-ben volt tűzvész, majd az 1670-ben indult felkelések illetve elfojtásuk nyomán állandó háborúk hatását tükrözi. A felkelők beütése által okozott 1672-i tűzvészben a vártól délre eső teljes városrész, az Alsó hóstát elpusztult, de másutt is keletkeztek károk. Az 1670-es évektől folyamatos háborúk pedig főként a várat rombolták, nem hagyták azonban érintetlenül a külső városrészeket sem. A helyzetet jól jellemzi, hogy 1688-ban a Külsőváros 72 lakott telke mellett 63 puszta telket írtak össze. Az összes családfő számának ilyen világos okokból bekövetkezett változása mellett feltűnő, hogy - míg a férfiak csoportjának adatai pontosan követték - a női családfők aránya az alakulások fővonulatával nincsen párhuzamban. A 16. század során a női családfők száma és aránya nem emelkedett, csak 1567-ben mutatkozik egy kiugróan magas arány. Ez azonban részint az 1566-1567-i háborús eseményekkel lehet kapcsolatban vagy Soklyossy András deák prefektus gondosságával. Az ugyanis kizárt minden olyan tévedést, amilyen más években esetleg torzíthatta az összeírásokat.3 7 De akár véletlen, akár gondos figyelem volt az 1567-i urbáriumban összeírt női családfők nagy száma mögött, arányuk így sem érte el a 17. századi értékeket. 1570-ben pedig ahelyett, hogy számuk a férfiakéhoz hasonlóan emelkedett volna, a női családfőknek az egész vizsgált időszak alatt legalacsonyabb aránya mutatkozott. 36 Legalaposabban: Makkai László, I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai, Bevezetés. 37 Soklyossy András deák, aki feltehetőleg a Siklós eleste utáni menekülőkkel együtt jött Patakra, már az 1554-i urbárium szerint itt lakott a Belsővárosban. A Perényiek provisora volt, és Gábor halála után ő vett részt a család megbízásából a birtokok átadásában.
