Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 575 szexuális viszony Sárospatakon lényegesen kevesebb volt, mint amennyit sok, erről a korról szóló írás általában feltételez. A törvénytelen kapcsolatot annyira nem tekintették elfogadottnak, hogy 1586-ban Kőmives Pál a városi bíróság elé citálta Thiany Erzsébetet, amikor a lány törvénytelen gyermeke apjaként róla pletykált.2 8 Ezen kívül hasonló esetek viszont nincsenek a városi jegyzőkönyvben, és az egyháziak 17. századi feljegyzései is rendkívül kevés törvénytelen gyerekről tudnak. A „fattyat vetett", vagyis törvénytelen gyerek világrahozatala mint vád egyszer fordul elő Sárospatakon a református egyházlátogatási jegyzőkönyvek több évtizedes anyagában2 a század közepén. De a törvénytelen gyerekek száma nem nőtt meg később sem. A római katolikus anyakönyvek a háborúkkal teljes 18. századi századfordulót is átfogják. Akkor már 1671 óta folyamatosan tartózkodott császári katonaság Patakon, vagy háborúk dúltak, törvénytelen gyereket mégis alig kereszteltek, és körülbelül negyven esztendő alatt egy „kitett" kislány került keresztvíz alá.3 0 Pedig a római katolikus tanítás szerint minden gyermeket meg kellett keresztelni, mert üdvösségüket csak úgy biztosíthatták. A paráznaság vádját a házastárs ellen a válóperekben sem hangoztatták, pedig ilyen alapon könnyebb volt a válás, mint bámilyen más hivatkozással. Betegség, frigiditás vagy impotencia estén például a lelkészek rendszerint gyógyítást vagy együttes imádkozást ajánlottak - válás nélkül. Vagy Szőcs Pált és feleségét, Perpecz Zsuzsát például egyre várakozással biztatták, pedig elhagyták egymást. Csupán kilenc év után, második kísérletre bontották fel a házasságukat.3 ' Szabó Jánosnak ezzel szemben csak be kellett bizonyítania, hogy felesége „nyilvánvaló parázna", és elválasztották.3 2 Fejer Jánostól még ennyit sem kívántak. Csupán kerestetnie kellett tisztességtelen feleségét.3 3 Ha a könnyű válást biztosító paráznaságot mint vádat a válni kívánók nem használták gyakran egymással szemben, nyilván azért nem tették, mert nem volt rá okuk. És nagyon valószínűtlen, hogy a női családfők szabadosabban éltek volna, mint bárki más Sárospatakon. A nem-valóságos özvegyi állapot másik formája nem volt törvénytelen. Ez úgy adódott, hogy az özvegy űjból férjhez ment, de előző férje telkét és nevét is megtartotta. Ez sem lehetett azonban gyakori. Egyes, alig kihámozhatóan zavaros örökségi ügyek utalnak rá. így valószínűleg Eotveos Györgyné és fia, Bereny Péter huzakodása egy műhely felett 1592-1593-ban.3 4 Egyértelmű világossággal csak egy esetben derül ki, 1657-ben egy asszonynál, akit az Új utcában mint özvegy Thot Szaniszlónét írtak össze. A megjegyzéseknél viszont ez áll: „Drabant az fia, az mostoha apját is szabadságban tartja." Eszerint az özvegyként szereplő asszonynak kétségtelenül volt férje, de nem azé volt a telek. Sajnos, semmi támpont nincs az ilyen Protoc. 1. 79. 29 Proth. Zempl. 1/2. 132. 30 Matricula 2. 61. 31 Proth. Zempl. 1/1. 225.; 255. 32 Uo. 278. 33 Uo. 110. v. 34 Protoc. 1. 100.; 106.
