Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 571 lek öröklésénél.1 7 Itt kétségtelenül „vér"-nek, vagyis örökösnek számítottak a telek öröklési sorrendjében is. így nagyon jellemző Posta Bálintné ügye 1586-ban. Ő Kassán lakott, úgyhogy az apja pataki telkéből ráeső örökséget Patakon élő öccsének engedte.1 8 Egy hajadon lány „utód"-ről a telektulajdonosok között is volt már feljebb szó, ugyanígy az önálló egzisztenciával próbálkozó Asztalos Zsuzskáról és Praghai Katáról, aki szüleitől örökölte a telket. De 1623-ban is kiderült egy városi ügy adataiból, hogy Konfater Miklós telkét „özvegy leánya" örökölte.1 9 1693-ban pedig az urbárium szerint Bodok István egy Új utcai telken „felesége vérségére" volt telektulajdonos, vagyis az asszony által örökölt telken ült. A telekre ugyanaz az öröklési rend vonatkozott, amit Lórántffy Mihály 1614-ben „egy darab majornak való föld"-del kapcsolatban leírt: bírják Borbély Gergely utódai „fiúról fiúra és leány agrul leány ágra".2 0 A lányok hiánya a telektulajdonosok között tehát feltűnő, de sok oka lehetett. Többek között akár az is, hogy ritkán fordult elő családokban csak lány-örökös. Egy másik, a női családfők helyzetére a 16. század során erősebben, később alig ható tényező alább más összefüggésben fog előkerülni. Nem hagyható azonban ki a magyarázatok sorából az a demográfiai tény sem, miszerint a lányok valószínűleg rendszerint még apjuk, illetve anyjuk életében férjhez mentek, és emiatt fiúörökös hiányában sem a lányok, hanem a vők jelentek meg az összeírásokban mint telektulajdonosok. A kérdés tehát az, vajon a szülők éltek-e viszonylag sokáig, vagy a lányokat vették-e el fiatalon. Az életkorokra vonatkozó adatok alapján dolgozni azonban nem lehet, mert ilyenek a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak. Ennek az időszaknak az urbáriumai Patakon sohasem tüntetnek fel életkort, de nem adják a római katolikusok anyakönyvei sem vagy a reformátusok válópereiről az egyházmegyei jegyzőkönyvben fennmaradt feljegyzések. Még az a feltűnő eset sem enged következtetést, amikor a református lelkész megtagadta az esketést egy, a menyasszony javára harmincéves korkülönbséggel jelentkező mátkapártól. Az idósecske menyasszony egyébként is özvegy volt. 1 Feltűnő viszont, hogy nemcsak lányok fordulnak elő kevesen a telektulajdonosok között, de árvákról is nagyon ritkán van szó az összeírásokban. 1648-ban például csak Toot Lászlóról jegyezték fel, hogy „egy árvát tart", és Bakainé két fia volt örököse egy olyan háznak, ahol zsellér lakott. A Bakai-fiúk akkor még nyilván kiskorúak voltak, mert egyikük utóbb elfoglalta a telket, de még 1657-ben is becenévvel, Bakai Istókként írták össze. Csak 1704-re lett Bakaj István. Az 1657-i urbárium csupán a Hécén lakó Fekete István két árváját tünteti fel. Egyikük, Zsig" mond 1676-ban már a telken ült, 1704-re viszont pusztán maradt a háza. A lakott telkeken élő árvák száma nem nőtt háborús időszakokban sem. Sok viharos esztendő 17 Szabó István, A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Budapest 1947. Értekezések a történeti tudományok koréból XXVI. 4. 32. Protoc. 1. 82. 19 Uo. 232. 20 Uo. 179. 21 Proth. Zempl. 1/1. 225.
