Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
570 PÉTER KATALIN megjegyzések közé is leírták: „özvegy". A lánynéven számon tartott asszony 1/8 telken gazdálkodó gyertyakészítő volt; nyilván nem anyagi helyzetével tűnt ki. Egyes lánynéven felvett személyek azonban kétségtelenül valóban lányként voltak családfők, vagy legalábbis telektulajdonosok. így 1676-ban összeírták Molnár Dániel „successor"-át, mint egy puszta telek tulajdonosát. A megjegyzéseknél ez áll: „hajadon leány". 1704-ben pedig a Felső hóstáton élő Asztalos Zsuzskáról kiderül, hogy „ez idejen" épített házat. Ő nem egyszerűen örökölte tehát a telket, és ez érthető. Az 1693-i urbárium szerint ugyanis még két felnőttel együtt egy házban mint „Asztalos András árvája" szerepelt, tehát kiskorú volt. Az 1704-ben használt becenév utalása szerint még fiatalnak tekintett lányként kezdett önálló életet is. Nemigen sikerült egyébként neki: „nyomorult és csaknem koldushoz hasonló" állapota miatt kapott 1707-ben dézsmamentességet a szőlője.1 6 Ugyancsak az 1704-i urbárium tünteti aztán fel Praghai Katát mint telektulajdonost a Hécén. 1/8 telken, gyalogszeres jobbágyként szolgált, és vele élt Duska Mihály Ardóról, akit viszont a zsellérek között írtak össze. így határozták meg: „Praghai Katónál lakik". Bizonyosan tartoztak azonban Kata családjához fiúk is. „Két öccsei mezei hadban" megjegyzés utal rájuk. A telek előzőleg apjuké volt: 1657-ben még Prágai László kővágólegényt írták össze ugyanitt, a Héce legelején 1/8 telken, később pedig Prágai Lászlónét. Lányok tehát kétségtelenül voltak a női családfők között. Az özvegyekhez viszonyított arányuk azonban - még a névhasználat bizonytalanságát leszámítva is - elenyésző. A 16. századból fennmaradt három urbárium egyetlen lánynevű telektulajdonost sem tart számon, sőt a rengeteg szőlőbirtokost és szántótulajdonost felsoroló dézsmajegyzékekben is csupán egy lány, Kwmwes Prisca fordul elő, 1567-ben. Valamennyi lánynevű telektulajdonost a 17. század során írták össze. Akkor sem voltak azonban nagyon sokan. 1657-ben egyedül bizonyos Borsi Anna szerepelt; 1704-ben a feljebb említett Asztalos Zsuzskán és Prághai Katán kívül összeírtak még egy Lassik Annát a kereskedők között, valamint Feles Borkáról és Pécsi Annáról derül ki, hogy puszta telkük áll Patakon, tehát nemrégen költöztek el vagy haltak meg. Logikus lenne feltételezni azt, miszerint a 17. század során idővel gyarapodó számban kerültek volna lányok a telektulajdonosok közé. Ennek azonban az 1631-i helyzet ellentmond; akkor csak eggyel kevesebb személyt tartottak számon lánypéven, mint 1704-ben. Eötves Zsófi és Takacz Annok jobbágyként szolgált, Geőri Dorkónak csak puszta telkét írták össze, Kjiri Katus pedig kocsmárosként volt szolgálatmentes. 3. A kevés lány-családfő és a sorozatos házasságok A lányok vagy - a bizonytalan névhasználat miatt - feltehetően lányok rendkívül alacsony aránya a női családfők között feltűnő. Magyarázatra szorul, mert Patakon nem érvényes a másutt talán indokolt bizonytalanság a lányok jogáról a te-16 OL E 197. Rákóczi-Trautson 39. es. Z. f.
