Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 569 hiányzik. Már itt megjegyzendő, hogy a jobbágyterhek alól felszabadított telkek tulajdonosai éppen úgy lehettek jobbágyok, mint nemesek. Ahogyan a földesúrnak a kétkezi munka helyett évenként járó taksát is egyaránt fizethették nemesek és jobbágyok. Úgy látszik tehát, hogy az urbáriumok Sárospatakon nem nyújtanak megnyugtató alapot a mindent átfogó statisztikai vizsgálatokhoz; sem a telekméretről, sem az állatállományról, sem a társadalmi hovatartozásról nem adnak a teljes lakosságra vonatkozó adatokat. Ezek a sárospataki urbáriumokra jellemző tények talán a mezővárosoknak a falvakénál általában bonyolultabb társadalmi szerkezetével függenek össze. A kérdés még vizsgálandó. A női családfők viszonylag kis kiterjedésű és csak aprólékos elemzéssel megismerhető csoportjának kutatásánál a bizonytalanság mindenesetre rendkívül zavaróan hatott. Az alábbiak olvasásánál viszont valószínűleg az lesz zavaró, hogy még a kevés statisztika sem következetesen kiválasztott összeírások alapján készült. Nem lehetett minden felvételt minden célra használni, mert maguknak az urbáriumoknak a szempontjai sem következetesek. Hol egyik, hol másik nyújtott megfelelő adatokat a különböző elemzésekhez. 2. Az özvegyek többsége Családfőn itt az a személy értendő, aki egy-egy telek lakóinak együttesét a földesúrral szemben képviselte. Gyakorlatilag a telektulajdonos tehát, akit az urbáriumok megneveznek. Női családfők ilyen értelemben a női névvel megjelölt telektulajdonosok. A női családfők legfeltűnőbb jellegzetessége az, hogy szinte kizárólag özvegyek. Családi állapotukat rendszerint a relicta szó valamilyen rövidítésével jelzik, vagy kiírják, sokszor magyar szövegben is latinul, esetleg magyarul. Latinul a férj nevének a relicta mellé írt birtokosesete szerepel. Például: Relicta Michaelis Szabó. Magyarul: RÍ Harsany Péterné. Előfordul az is, hogy a név rovatában nem, csak a megjegyzéseknél áll: özvegy. Minthogy az összeírások rendszerint jelzik az asszonyok özvegyi állapotát, valószínűleg özvegyekről van szó akkor is, ha - kivételesen - csak az asszonynevük kerül a névsorba. A kétféle gyakorlat a vizsgált sárospataki összeírásokban rendszerint nem keveredik. Nem hiányoznak azonban lánynévvel megjelölt özvegyek sem. Úgy látszik, a társadalom alsóbb rétegeiben is voltak olyan asszonyok, akiket - a főrangúak szokásához hasonlóan - egész életükben lánynevükön tartottak számon. Feltehetőleg valamilyen, már lánykorban észlelt feltűnő tulajdonság vagy különös teljesítmény lehetett az ok. Esetleg az apa vagy a család kiválósága miatt nem ruházták rájuk jelentéktelen férj nevét. 5 A nők foglalkozásában vagy éppen adott társadalmi helyzetében rejlő ok mindenesetre nem derült ki. így például 1631-ben összeírtak a Külsővárosban két kocsmárost, Szigjarto Istvánnét asszonynéven, Kjiri Katust lánynéven, de az 1632-i urbárium-kimutatás mindkettőjüket a „Relicták" rovatba sorolta. Vagy összeírtak 1648-ban bizonyos RÍ Nyiri Erzsébetet, és még a 15 A női nevek használatának problémáit összefoglalja Veress Éva 1958-i tanulmánya 386.
