Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
568 PÉTER KATALIN Örökölték például a nevüket a Perpet család tagjai, akik 1554-ben Patakon az Alsó hóstátban és Petrahón laktak, 1704-ben pedig ezt írták be Perpet Györgyről az urbáriumban az Alsó hóstát egyik telkénél: „maga meghalt, fia János Petrahón lakik". Bizonyos Erdődi Dienes fiait viszont a városi könyv mint Mihály deákot, illetve Zigiarto Istvánt nevezte meg 1590-ben.9 De még az 1704-i urbárium is feltüntetett egy puszta telek tulajdonosaként Ajtónálló Jánost. Az illető - Báthory Zsófia 1660-i kiváltságlevele szerint - ajtónálló volt az udvarban, és б Szeczi Jánosnak nevezte.10 Az 1704-i urbárium egyébként csupa vezetéknévvel meghatározott személy között említi vezetéknév nélkül Pál kovácsot, aki „jövevény kovács mesterember", vagy Máté deákot; őt nyilván tanultsága vagy foglalkozása miatt nevezték így. Nemesek ingadozó névhasználatára pedig jő példa Jankafalvy Tóth István, aki 1683-ban főbíró is volt, és hol Jankafalvynak, hol Tóthnak nevezte magát." Ezek csupán a bizonytalan pataki névhasználat véletlenül kiderült eseteiből válogatott példák. Itt nincs is más szerepük, mint érzékeltetni azt, hogy eltérő időkből fennmaradt, esetleg eltérő céllal készült összeírásokban a személyek azonosítása lehetetlen megnyugtató biztonsággal. Részint hasonló okból nem lehet családokat sem hosszú időn át azonosítani. Ezeknél azonban még a nőági öröklés is fokozza a bizonytalanságot. Amiatt van, hogy tökéletesen eltérő nevű személyek összetartozása derülhet ki mintegy véletelenül. Az 1570-i urbárium szerint például Henyey István örököse a Belsővárosban Kádas Ferenc volt. Ábrahám Gáspár után pedig 1620-ban a következők örököltek: Ábrahám Pál, Mészáros Istvánné Pinter Margit és Zalkai Jánosné Barbeli Anna.12 Suba Márton javai néhány évvel később Vaas Máténéra szálltak, „mivel közelebb való attyafia nem volt ennél".1 3 1633-ban együtt örökölt Patakon az Újhelyben lakó Hörczyk Kata, a Tolcsván lakó Papp Anna és az Alpáron élő Gál Kata.1 4 Senkinek nem jutna eszébe valamely névsorból mint egy família tagjait összeválogatni őket. Új forráskritikai meggondolások aztán a pataki urbáriumokkal kapcsolatban támadtak. Röviden abban foglalhatók össze, hogy sok jel utal arra, mintha az urbáriumok a földesúri szolgáltatásokat teljesítőknél következetesen csak a szolgáltatás mikéntjét meghatározó adatokat jegyezték volna fel. Vagyis nem írták volna feltétlenül össze a jószágát annak, aki „mesterségével szolgált", vagy azokét, akik a Sárospatak környéki sok kőbánya után malomkővel adóztak, esetleg semmilyen közvetlen terhet nem hordoztak, mert officiolatusok voltak. Fordítva viszont: nem tüntettek fel iparos tevékenységet annál, akinek termékeire a földesúr nem tartott igényt, mert szolgálatait valamilyen más formában hasznosította. Úgy látszik aztán, hogy egyáltalán nem írták össze a gazdaság adatait azoknál, akik pénzen váltották meg a szolgálatot. Végül a jobbágyterhek alól időlegesen vagy véglegesen felszabadított telkek birtokosainál sokszor nemcsak a jószág létszáma, de még a telekméret is 9Protoc. I. 101. 10 Dongó Gyárfás Géza, Báthory Zsófia levelei 1661-1668. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez 7. 1901. 56. 11 Protoc. 2. 345. skk. 12 Protoc. 1. 214. 13 Uo. 241. 14 Uo. 266.
