Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 567 majegyzékek tanúsága szerint - nekik is meg kellett adniuk, és rendszerint beszolgáltatták a telkektől függetlenül járó földesúri szolgáltatást, az ajándékoknak nevezett adót. Gazdaságaik adatait azonban - a telekméreten túl - az urbáriumok nem tüntetik fel. Mindent összevetve: a Belsőváros a 16. és a 17. század során sajátosan privilegizált lakóinak viszonyait a forrásadottságok miatt nem lehet, a kiváltságok következtében pedig nem szabad a külsővárosi lakosokéival együtt tárgyalni. Kispatak státusa más okból volt eltérő. Erről a Bodrog jobb parti városrészről az 1554-i urbárium adja az első adatokat. Későbbi forrásból derül ki, hogy „fugitivi sclavi" települtek ide.6 Minthogy azonban 1554-ben nem volt semmilyen mentességük, holott a kor általános gyakorlata szerint az újonnan települők 6-8 évet szoktak kapni, jóval 1554 előtt érkezhettek ide. Feltehetőleg a délvidéki Perényi birtokok központjának, Siklósnak 1543-i eleste után hozták őket. A szervezett telepítés nyomai a kispatakiak viszonyain sokáig érzékelhetők maradtak. Idővel pedig falusias jellegű, külön tanács alá szervezett, de a sárospataki magisztrátusnak alárendelt településsé alakult Kispatak. Semmi nem indokolja, hogy az itteni lakosok viszonyai és a Külsőváros állapotai a 16. és a 17. század folyamán egy egységben kerüljenek tárgyalásra.7 A Külsővárosnak nevezett városrész tehát a mai Sárospatak bonyolult szerkezetű elődjéből tulajdonképpen az oppidum vagy mezőváros. E ma is tisztázatlan fogalom elemzésébe azonban a női családfőkkel kapcsolatban nem érdemes belemenni. Ide csak az tartozik, hogy alább - akármit értünk is mezővároson - egy, az ország keleti részén kialakult mezővárosias jellegű társadalom női családfőinek viszonyai kerülnek bemutatásra. A Külsőváros maga is három egységre tagolódott, a várnegyedtől északi irányban hűzódó Felső hóstátra és a Hécére, valamint a Belsővárostól déli irányban elterülő Alsó hóstátra. Módszeres elemzésre törekedtem, és összeírások adták az alapvető forrásokat, mégis feltűnően kevés statisztikát lehetett összeállítani. E tény okai között első helyen az áll, hogy a női családfők csoportja igen kis kiterjedésű együttes; csak jóformán minden személyt számon tartó elemzéssel lehet vizsgálni. Az ilyen aprólékos munka során pedig részint fokozott súlyt kapnak az összeírások feldolgozásával kapcsolatban régóta számon tartott nehézségek, részint új forráskritikai meggondolások támadhatnak. A régóta számon tartott nehézségek közül leglényegesebbnek a személyek illetve a családok azonosítása köriili problémák látszanak. Ezek főleg a kortársak szeszélyes névhasználatából következnek. Mert Patakon is érzékelhető ugyan az a folyamat, amelyet a családnevek öröklődővé válása jelent - a szakirodalom véleménye szerint a 16. század elejétől8 - a jobbágyoknál, de itt még a 18. század elején is születtek aktuális jelentéstartalmű nevek nemcsak jobbágyok között, és a társadalom egyetlen rétegében sem szűnt meg az ingadozó névhasználat. 6 OLE 148. NRA 443/32. 1561. 7 A történelmi Sárospatak ilyen értelmi tagolását egymást kiegészítve indokolja Makkai László és N. Kiss István is. Előbbi az urbáriumok közlésénél megjegyzés nélkül mellőzi a Belsővárost, utóbbi 1966-i tanulmányában ezt és a Külsővárost együtt tárgyalja ugyan, de külön veszi Kispatakot. 8 A korabeli névhasználat problémáit összefoglalja Veress Éva 1966-i tanulmánya 336. skk.
