Századok – 1989

Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563

566 PÉTER KATALIN kai dolgozni. Másodszor: a paraszti família fogalmának mintegy természetes kiterjesztésével adódott vizsgálati egységként a társadalmi hovatartozásuktól függetlenül egy telken élők közössége.2 Az irodalom adta feltételeknél nem kevésbé előnyösek Sárospatakon a forrásadottságok. Viszonylag korai időktől maradtak fenn ugyanis mind urbáriumok, mind dézsmajegyzékek.3

Csupán 1570 és 1631 között van bennük hiátus,4

ami a vizsgálatoknál lényeges hátrány volt ugyan, de a 16. század közepétől a 18. század elejéig terjedő teljes folyamatossággal gazdasági összeírások másutt sem maradtak fenn. Ezek mellett vannak Patakon korai időkből más természetű rendszeres értesítésekkel szolgáló anyagok is. Ilyen az 1570-es évektől meglévő városi könyv, a zempléni református egyházmegye 17. századi jegyzőkönyvei, valamint az 1663-ban kezdett katolikus anyakönyvek 5 A vizsgálandó korszakot tehát a forrásadottságok és a történelem együttes alapján lehetett kijelölni. Az első fennmaradt urbárium dátuma, 1554 adta a kezdetet, és az 1704-i urbárium volt az utolsóként használt forrás. Úgy tűnik ugyanis, hogy a 18. századi, nagy arányú telepítések előtt lehet lezárni egy szakaszt Sárospatak történetében. A vizsgálat a mai Sárospatak elődjének a várnegyeden kívül eső, Bodrog jobb parti részére vonatkozott. Ezt a települési egységet a kortársak leggyakrabban Külsőváros néven foglalták össze. A Külsővárosra összpontosító eljárást pedig az indokolja, hogy a többi városrész, mind a várnegyed, mind a bal parti Kispatak, ettől eltérő jellegű település volt a 16. és a 17. század során. A várnegyed, vagy - korabeli szóhasználattal - Belsőváros megtartotta Patak középkori, városjellegű státusának bizonyos vonásait. Lakói az 1554-i urbárium szerint telek után járó földesúri szolgáltatást nem adtak, és az 1704-i urbáriumba is ezt jegyezték be: „Az Belsőváros, mely most kölső várnak neveztetik, semmi adófizetéssel nem tartozik..." A telken kívüli állománytól független földeket és a telket együtt terhelő terményjáradékot viszont - részint egyes urbáriumok, részint a dézs-2 Veress Éva 1960-i tanulmányát továbbépítve fejtette ki tételeit az 1966-i tanulmányban. 3 A felhasznált urbáriumok: OL E 156. U et С 45/36-1554; 40/35-1567.; 95/22-1570.; 40/39-1631.; 2/34-1648.; 41/3-1657. Ezen vannak 1660-ra datált, utólagos megjegyzések is.; 41/11-1676.; 36/25-1688.; 41/22-1693.; Uo. E 197. 156. cs. 9. t. 5.-1704. Az 1648-it részben közölte Makkai i.m. 248. skk. Ugyanabban a kötetben 179. skk. közölt egy 1632-i urbárium-kimutatást is. A dézsmajegyzékek: OL E 159. Reg. dec. 227, 1567/6.; 228, 1570/19.; Irreg. 7/169 A - B. 1686 és 1688. Az első kettót a nevek betűrendjében közölte N. Kiss István 1966-i tanulmánya (Ld. I. j.) Mivel az összeírások rendszerint lapszám nélküli füzetek, a hivatkozásoknál nem adok jegyzetet; felvételük éve alapján nem lehet őket összetéveszteni. 4 Van egy 1617-i jegyzőkönyv Lórántffy Zsuzsanna és Mária osztozásáról is: OL E 156 U et С 22/21, ez azonban sajátos szempontja miatt az itteni elemzéseknél nem volt használható. 5 A városi könyv: Protocollum Judicis Primarii et Senatus Oppidi Sáros Nagy Patak 1: 1586—1739; 2: 1579-1754; 3: 1642-1717 (Alább: Protoc.) Az egyházmegyei jegyzőkönyv: Protocolum venerabilis tractus Zemplen 1/1: 1629-1645; 1/2: 1646-1652.; 1/3: 1653-1672. (Alább: Proth. Zempl. Kiadásait nem használtam, mert szemelvényesek, de az elhagyott részeket nem jelzik.) Mindkettő a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Sárospatak rendezés alatt álló anyagában. A katolikus anyakönyv: Matricula 2-3. 1663-1742 (Alább: Matricula) A Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény, Sárospatak-ban.