Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 565 családfő szerepét megszereznie Thurzó György özvegyének, Czobor Erzsébetnek is. Az б fia, Imre, 1621-ben, fiatalon meghalt, menyét viszont állandó rettegésben tudta tartani. A Thurzó Imrétől született kislányokat és a velük járó vagyont még akkor sem adta ki, amikor menye, Nyári Krisztina új házasságba menekült. A második férj, Esterházy Miklós csak a legnagyobb nehézségek árán tudta Czobor Erzsébettől a gyermekeket és a jószágokat megszerezni. Poppel Lobkovitz Éva viszont, aki egész életében nagyon önálló jellemnek mutatkozott, a férj, Batthyány Ferenc 1625-ben bekövetkezett halála után harcolt ugyan fiával a vezető szerepért, de végül át kellett adnia neki a birtokokat. Tisztán a forrásadottságok okozzák tehát azt a meghökkentő helyzetet, miszerint egy, írott anyagokkal bőven rendelkező együttes, a női arisztokrácia, mint társadalmi csoport nem vizsgálható; csak egy-egy tagját lehet tanulmányozni. A meghökkentő helyzet másik oldalán viszont az a tény áll, hogy azok a nők, akik személy szerint nem hagytak maguk után emléket, együttesként kutatásra rendkívül alkalmasak. Mert a nagybirtokok összeírásai a női családfők adatait éppen úgy tartalmazzák, ahogyan a férfiakét. A birtokon élő női családfőkről többet ki lehet deríteni, mint az uradalmakat birtokló asszonyokról hasonló szerepben. 1. Jó vizsgálati adottságok Minthogy a téma kutatásánál ebben a statisztikai célú összeírások előtti korban a forrásadottságok döntőek, olyan helység lakosait volt érdemes vizsgálatra választani, ahol megfelelő iratok bőven maradtak fenn. Ilyen település több is kínálkozik. Sárospatak mellett mégis az szólt, hogy nemcsak egymás értesítéseit kiegészítő forrása van sok, de a róla szóló irodalom is rendkívül gazdag. Lévén Sárospatak a Hegyalja legfontosabb települése, sokan foglalkoztak vele; hasznosítani lehet a vidékről, illetve a Zemplén megyei viszonykról szóló, gazdag irodalmat.1 Elsősorban Veress Éva kutatásai jelentenek sokat, holott ő kifejezetten Sárospatakkal nem foglalkozott. Környékbeli összeírások elemzése nyomán állította viszont fel fontos tételeit egyrészt az urbáriumok és a dézsmajegyzékek együttes használatának módszeréről, másrészt a paraszti família fogalmáról. Mindkét tételt hasznosítani lehetett és kellett a női családfők vizsgálatánál. Ez azt jelenti, hogy először is az uradalmi összeírások topográfiai rendjét bizonyítottnak tekintve lehetett ezekkel a források-1 Hegyalja bibliográfiája: Bakos Jószef, Tokajhegyalja és bortermelése hely- és néprajzi irodalma, Sáropatak 1957. Ebből külön kiemelendő, mint éppen a sárospataki uradalommal kapcsolatban is fontos munka: Makkai László, I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai, Budapest 1954. Újabban: Orosz István, A hegyaljai mezővárosok társadalma а XVII. században. Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Szabó István, Budapest 1960. 3. skk.; Veress Éva, A jobbágycsalád szervezete a sárospataki uradalom falvaiban. Történelmi Szemle 1958. 379. skk.; N. Kiss István, Uradalmi gazdálkodás Sáros-Patakon és Tokajban а XVI. század második felében. Uo. 1960. 15. skk.; Makkai László, A robotgazdálkodás kialakulása a sárospataki uradalomban. Agrártörténeti Szemle 1965. 441 skk. N. Kiss István, A mezőgazdasági termelő népesség fluktuációja és extraneus birtoklás Hegyalján а XVI. század második felében. Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágság kialakulásának korszakában. Szerk. Makkai László. Budapest 1966. 19. skk.; Veress Éva. Háztartás, telek és termelés viszonya hegyaljai és bodrogközi jobbágyfalvakban а XVI. század derekán. Uo. 285. skk.
