Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
A FELVIDÉKI MAGYARSÁG SZÁMA 1921-BEN ÉS 1930-BAN 51 A népszámlálás lebonyolítása és a számlálóbiztosok eljárása - főleg a volt magyarországi területeken: Szlovákiában és Kárpátalján - különböző torzításokkal és visszaélésekkel volt terhes. Az 1921. február 16-án elkezdődött munka leginkább sérelmezett mozzanata - amint az várható is volt - a nemzetiségi adatok felvételének gyakorlata volt. A számlálóbiztosok eljárása nem minden esetben volt korrekt, és így tömegesen történtek visszaélések a magyarság rovására. A számlálóbiztosok önkényes eljárásának lehetőségét az is növelte, hogy míg a cseh országrészekben a számlálóíveket maga a megszámlált lakosság tölthette ki, addig Szlovákiában és Kárpátalján az összeírási ívek kitöltésére csakis a számlálóbiztosok voltak jogosultak. 5 így tehát a megszámláltak nemzetiségi adatait is a bemondott adatok fölülvizsgálására feljogosított számlálóbiztosok írták be az űn. összeírási ívekbe. Igaz ugyan, hogy az idézett 592. sz. kormányrendelet 20. paragrafusa azt is előírta, hogy a számlálóbiztosok által beírt nemzetiségi adat hitelességét, illetve a biztos által eszközölt módosítás helyénvalóságát magának a megszámláltnak is igazolnia kell aláírásával, s amennyiben a számlálóbiztos által beírt adatot a megszámlált sérelmesnek találta önmagára nézve, akkor a kérdés eldöntésében a felettes politikai hatóság illetékes. A gyakorlatban azonban csak ritkán fordult elő nyílt hivatalos tiltakozás a számlálóbiztosok eljárása ellen. Ha a számlálóbiztosok hellyel-közzel gyakoroltak is bizonyos enyhébb vagy erőteljesebb pressziót, illetve ha nem is mindig a megszámláltak által bemondott nemzetiségi adatot jegyezték be az összeírási ívbe, csak kevesen vették maguknak azt a bátorságot, hogy nyilvánosan is szóvá tegyék az őket ért sérelmet. A megszámláltak egy részének - főleg a vegyes nyelvterületek keverék és kétnyelvű lakossága között - valóban nem is volt határozott és kifejlett nemzetiségi öntudata. Az ilyen kettős kötődésű személyek többnyire fennakadás nélkül tudomásul vették a számlálóbiztosok esetleges nemzetiségmódosító intézkedéseit. A számlálóbiztosok visszaélései azonban helyenként mégiscsak kiváltották a sértett magyar lakosság nyílt tiltakozását. A magyarok egyes helységekben közjegyző előtt is jegyzőkönyveztették az őket ért sérelmeket. Említést érdemelnek e téren például a Komárom megyei Kolta községben történtek, ahol a visszaélések egész sorát jegyezték fel. A számlálóbiztosok eljárása ellen több koltai lakos is panaszt emelt. Bartek Pálné panaszos 1921. február 18-án Bazsó Kornél közjegyző előtt például előadta, hogy bár ő magyarnak vallotta magát, a számlálóbiztos mind őt, mind gyermekeit szlovákoknak jegyezte be.2 6 Egy másik panaszos, Turcsányi Andrásné azt tette szóvá, hogy a nála járt számlálóbiztos, mivel ő magyarnak vallotta magát, a kérdőív nemzetiségi rovatát nem volt hajlandó kitölteni.2 A Gajdosik Mária panaszáról felvett jegyzőkönyvben többek között a következő áll: „A népszámláló biztosnak úgy magamat, mint kiskörű testvéreimet magyar nemzetiségűnek vallottam be, de a biztos mindennek dacára tót nemzetiségűnek írt be bennünket... A biztos mivel én tó-25 Sííítání lidu... íeskoslovenská statistika - Svazek 9., 9.* 26 Pécsi Egyetem Kisebbségi Intézete (a továbbiakban PEKI) - VII - 6a - Népszámlálás - fol. 321 - Jegyzőkönyvek. 27 PEKI - VII - 6a - Népszámlálás - fol. 316 - Jegyzőkönyvek.
