Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
50 POPÉLY GYULA biztosította a nyelvhasználati jogokat, amennyiben az illető bírósági járás területén számuk elérte a 20%-os arányt. Bár az alkotmánytörvénynek minősülő nyelvtörvény kimondottan nyelvi kisebbségekről beszélt, a népszámlálási törvény végrehajtási utasítását tartalmazó kormányrendelet ennek ellenére a nemzetiség közvetlen felvételezését írta elő. A felvidéki magyarság vezetői kellőképpen tudatosították a lebonyolításra kerülő népszámlálás politikai jelentőségét, illetve annak kihatását a nemzeti kisebbségek, így a csehszlovákiai magyar kisebbség nyelvi jogaira. Ezzel a ténnyel minden politikailag képzettebb felvidéki magyar tisztában volt. A magyar pártok lapjai is többször felhívták a magyar lakosság figyelmét a népszámlálás nemzetiségi eredményeinek komoly kihatásaira. „A február tizenhatodik népszámlálás - írta néhány nappal a nagy nemzetiségi erőpróba előtt a Kassai Napló - a szlovenszkói magyarság életében sorsdöntő jelentőségű. Ennek az alapján hivatalos kimutatások fogják rögzíteni ország-világ előtt a köztársaság nemzetiségeinek számbeli viszonyait. Ha a népszámlálás eredményei a lehető legkedvezőbbek is volnának, akkor is az öszszes népesség, sőt Szlovenszkó lakosságához viszonyítva, nemzetiségi kisebbség leszünk. De reánk nézve egyáltalán nem közömbös, hogy milyen lesz a magyarság percentuális arányszáma. A békeszerződésnek a nemzetiségi kisebbségekre vonatkozó határozmányai bizonyos percentuális határt írnak elő, melyet el kell érnie annak a kisebbségnek, amely nemzetiségi jogainak érvényesítését kívánja" - figyelmeztette a népszámlálással foglalkozó cikksorozatában olvasóit a Kassai Napló.2 3 A magyar lapok a magyarság nemzeti öntudatának fokozására is gondot fordítottak. A pozsonyi Magyar Újság mindenekelőtt érzelmileg próbált hatni olvasóira, amikor nemzetiségük mellett való állhatatos és rendíthetetlen kiállásra buzdította azokat. „Néhány huszonnégy óra választ el már csak bennünket attól a naptól, amikor a népszámlálási íven is hitelt kell tennünk magyarságunkról, rendíthetetlen ragaszkodásunkról a magyar múlthoz, a magyar kultúra kincsesházához, a magyar fájdalomhoz, a magyar jövőhöz" - fordult 1921. február 11-i vezércikkében figyelmeztetőleg és biztatólag olvasóihoz a pozsonyi Magyar Újság. „Február 16-án válaszolnunk kell arra a kérdésre: magyar nemzetiségűek vagyunk-e vagy sem, megtagadjuk-e fajtánkat, véreinket, eltántorodunk-e balsors sújtotta testvéreinktől vagy sem, elpártolunk-e a vergődő magyar öntudattól, hűtlenül magára hagyjuk-e a gyászba öltözött, sápadt arcú, könnyes szemű magyar Reményt? Február 16-án eldől, több-e a szlovenszkói magyarságban a faji büszkeség és férfias jellemszilárdság, mint az opportunitás, a haszonlesés és a gyáva meghátrálás. Eldől, hogy többre becsüljük-e azt a nyelvet, amelyre édesanyánk két csók, két sóhaj között tanított, annál a szónál, amely ma kacér mosollyal ígér barátságot, jó bánásmódot, testvéri együttérzést, sírig tartó hűséget. Meglátjuk, február 16-án ki adja el egy tál krumpliért az anyai örökséget..." - utalt a lap némileg aktualizált stilizáltsággal a közismert ótestámentomi történetre.2 4 * * * 23 Népszámlálás III. Kassai Napló, 1921. február 13., 1. Magyarok vagyunk! Magyar Újság, 1921. február 11., 1.
