Századok – 1989

Könyvismertetések - Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története (1307–1386) A csanádi püspökség története (1386–1434) (Ism.: Galla Ferenc) III–IV/547

544 KÖNYVISMERTETÉSEK 547 JUHÁSZ KÁLMÁN A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE (1307-1386.) Makó 1946, Szerző, 118 [2] L 8°. (CSANÁDVÁRMEGYEI KÖNYVTÁR 40.) A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE (1386-1434.) Makó 1947, Szerző, 143 [2] 1. 8*. (CSANÁDVÁRMEGYEI KÖNYVTÁR 41.) A jelen két kötet A csanádi egyházmegye történele (1030-1730) c. kiadványsorozat I. részét alkotó műnek, A csanádi püspökség történetének folytatólagosan a harmadik és negyedik füzete. Az egyházmegye (dioeeesis, episeopátus) a világegyház kiterjedt egészének alkotó egysége, amelynek, mint a sejtnek és a szövetnek a biológiai szervezet összhangjában, saját élete is van. Területe összeesik a politikai hatalom joghatósági területével és életműködése megszámlálhatatlan gyökérszállal kapcsolódik a társadalom és az állam életébe. A világegyház elsősorban az egyházmegyén és annak fején, a püspökön keresztül lép érintkezésbe a társadalommal és az állammal és ontja rájuk a keresztény szellem éltető, termékenyítő erejét. Ezért az egyházmegye múltjának megismerése lényeges vonásokkal és színekkel járul hozzá a nemzet történeti arculatának megfestéséhez. Egy-egy középkori püspökség alapítása és története a területén élő népek fejlődésének leghűségesebb tükre. A magyar egyháztörténetírás még mindig adós legtöbb egyházmegyénk történetének feldolgozásával. Legelső és legősibb egyházmegyénk, az esztergomi érsekség történetének megírásával még csak nem is foglalkoztak komolyabban, pedig Esztergom a prímási szék középponti helyzeténél fogva minden időben vezető szerepet vitt mind nemzeti, mind vallási életünk irányításában. Koller József műve a pécsi püspökségről a XVIII. századi jezsuita iskola gyűjtő és kritikai tevékenységének eredménye. Bunyitay Vince a múlt század végén megírta a váradi püspökség történetének jelentős részét. A kéziratban maradt IV. kötet kiadása módszertanilag kevésbé helyeselhető, mert a kiadó értékes saját adatait nem dolgozta fel az ötveníves eredeti szövegében, hanem jegyzetekben csatolta hozzá, ami a történeti szemlélés egységét akadályozza. Az első világháború folyamán Chobot Ferenc két kötetben feldolgozta a váci egyházmegye történetét sematizmus alakjában. A nagy szorgalommal összehordott anyag általános képet ad az egyházmegye múltjáról és nélkülözhetetlen útmutató a részletekben való elmélyüléshez. A XVIII. században alapított püspökségek közül csak a szombathelyi talált modern feldolgozóra. Örvendetes jelenség, hogy a szintézist előkészítő kitűnő forráskiadványok és monográfiák egyházmegyénként egyre nagyobb számmal jelennek meg. Különös jelentősége van a Regnum változatos tartalmú mintaszerű évkönyveinek. Bár a magyar egyháztörténetírásnak is volna már a Revue d'Histoire Ecclésiastique-hez hasonló időszaki folyóirata, amely értekezések és kimerítő bibliográfia közlésével végezné az ugartörés munkáját! Ezek után méltán számíthat széles körű érdeklődésre mind a tudományos világ, mind pedig a művelt közönség részéről J. vállalkozása. J. több évtizedre terjedő kutató- és gyűjtőmunka és számos értekezés előrebocsátása után hozzáfogott a Szent István alapította csanádi püspökség történetének megírásához. A szerző egyelőre az adatgyűjtés szempontjából legnehezebb kor, az alapítástól 1730-ig teijedő hétszáz esztendő feldolgozását tűzte ki célul. Hatalmas anyagát két fő részre osztotta: tíz kötetben adja a püspökség általános történetét és három kötetben a székeskáptalan és az aradi társaskáptalan, végül az egyházmegye területén a középkorban fennálló kolostorok történetét. A különböző kötetek nagyrésze már megjelent. Mi elsősorban a fentemlített két kötettel kívánunk részletesebben foglalkozni. Az adatgyűjtés munkájában a szerző a magyar egyháztörténetkutatók közös sorsában osztott: a török pusztítás megsemmisítette a püspökség és a többi egyházi intézmény levéltárait; a másfélszázados hódoltság idején a püspökség úgyszólván csak címében maradt fenn, a vallásos élet pedig csaknem teljesen elenyészett. A történeti újjáépítéshez szükséges anyagot tehát az egyházmegyén kívül fennmaradt lelőhelyeken és a különféle forráskiadványokban kellett összeszedegetnie, böngésznie. Mennyivel szerencsésebb helyzetben vannak általában a nyugati egyházi intézmények múltjának kutatói! Megilletődéssel áll a magyar kutató a vercelli vagy a veronai káptalani könyvtár és levéltár műkincsei előtt, amelyek a IV-V. századra nyúlnak vissza. A ravennai érseki levéltárban gyönyörű papiruszgyűjtemény mellett 11 000 hártya fekszik, a