Századok – 1989

Könyvismertetések - Sobotká; Organ wroclawskiego towarzystwa midosnikov historii (Ism.: Besnyő Miklós) III–IV/518

518 KÖNYVISMERTETÉSEK 518 töltik az iparossegédeket és mozgalmaikat. Ellenben a gyárosokkal szemben nem nyújtottak védelmet a munkásoknak. Igen tanulságos az összegyűjtött forrásanyag. Többek között kitűnik az is, hogy a 48-as munkásmozgalmakban haladó értelmiségiek állottak a munkások élére, (gy Glembay Károly mérnök, az ipariskola tanára szerkesztette a hatóságokhoz intézett panaszbeadványokat és fogalmazta meg az iparossegédek követeléseit. M.-nek a kitűnő forrásanyag számos helyről való összegyűjtésén és elrendezésén kívül talán a legnagyobb érdeme, hogy megindította a magyar munkásmozgalom történetének részletes megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges forráskutató munkát. Reméljük, hogy fiatalabb történészeink követni fogják M. példáját és munkájuk alapján a jövő történésze megírhatja a magyar munkásmozgalom részletes történetét. Rézler Gyula SOBOTKÁ, ORGAN WROCLAWSKIEGO TOWARZYSTWA MIDOSNIKOV HISTORII (A Boroszlói Történetbarátok Társaságának folyóirata.) Wroclaw 1947, II. vf. 8°. Lengyelország felszabadulása óta újból erőteljes élet folyik a történelemtudomány terén. Számos régi folyóirat kezdte meg újból működését, s az új feladatoknak és kérdéseknek megoldására újak is keletkeztek. Különös előszeretettel foglalkoznak a lengyelek az újonnan visszatért, volt lengyel területek történelmével és viszonyaival. Az egyik ilyen terület, amely az érdeklődés és vizsgálódás előterébe került, Szilézia. E teriilet problémáinak vizsgálatát tűzte ki feladatául a Sobótka című folyóirat, amelynek 1947. évfolyamában több e tárgykörbe vágó értekezést olvashatunk. Különösebb érdeklődésre tarthat számot ezek közül Karol Maleczyrtski: Polska a Czechy w srcdniowieczu (Lengyelország és Csehország a középkorban) és Ludwik Bazylow: Slask a Czechy w II pol, XV wjeky (Szilézia és Csehország a XV. század második felében) című értekezése annál is inkább, mert ezekben magyar vonatkozásokat is találunk. Maleczyrtski a középkori cseh-lengyel viszonyt és kapcsolatokat, elsősorban a politikai, dinasztikus, szellemi és művészeti, kulturális és eszmei kapcsolatok tekintetében vizsgálja, de egyáltalán nem érinti a két ország jogi természetű analógiáit vagy gazdasági és társadalmi érintkezéseit, pedig ezek kétségkívül alapvetőek és nagyjelentőségűek voltak. Cseh- és Lengyelország - valamint Magyarország is - hasonló körülmények között veszi fel a keresztény hitet, a cseh nyelvből kerülnek át a lengyelbe az egyházi vonatkozású szavak. A középkori cseh-lengyel viszony kezdetben gyakran ellenséges és sokáig kérdéses, hogy melyik állam lesz a vezető hatalom a nyugati szlávság körében. Ebben a vetélkedésben elfeledkeznek arról, hogy mindkét állam létét és szuverénitását a német császár fenyegeti. Boleslaw Chrobry (Vitéz Boleszló) lengyel király a cseh területeket is meghódítja. A későbbi cseh fejedelmek ténylegesen hűbéresei a német császárnak, míg a lengyel uralkodók csak névleg. Przemysl Ottokár ezt megkísérli felszámolni, de tudjuk, sikertelenül. A cseh Przemysl-uralkodőház kihalása után a cseh trón a német Luxemburg-dinasztia uralma alá kerül. A XIV. században jelentős kulturális kapcsolatok jönnek létre a prágai és krakkói egyetem alapítása után, 1348-ban, illetve 1364-ben, s míg eddig főleg cseh hatás érvényesül, addig most már kölcsönös hatás nyilatkozik meg mindkét oldaról. Még egyszer erőteljes cseh hatást jelent a huszitizmus teijedése, végül a XV. században a lengyel hatás kerekedik felül a Jagelló-háznak Csehország trónjára kerültével. Bazylow idézett értekezése Sziléziának és Csehországnak a XV. század második felére eső kapcsolatával foglalkozik, s természetszerűleg bőven tárgyalja Magyarország, illetve Mátyás király sziléziai szerepét is. A kérdést főleg abból a szempontból vizsgálja, mikor nyílott volna alkalom Lengyelország számára, hogy Sziléziát visszaszerezze. Ilyen időpontokként jelöli meg V. László halálának évét (1457), a lengyelmagyar háborút Sziléziában (1474) és Mátyás halálát (1490). Részletesen foglalkozik azokkal a nehézségekkel, amelyeket Kázmér lengyel királyfi támasztott Mátyásnak, mint trónjelölt, majd Kázmér kudarcának okaival. A lengyel-magyar konfliktusban Szilézia mindvégig hű maradt Mátyáshoz. Ennek megtartását, ezenfelül, Mátyás európai színvonalú hadvezéri és uralkodói képességeinek javára íija a szerző. Mátyás egész Poznanig támadta a lengyeleket és igen sok foglyot szerzett. Ha Mátyás halálakor a lengyeleknek sikerült volna a magyar trónra János Albertet megválasztatniok Ulászlóval szemben, akkor a lengyel uralkodó visszaadhatta volna Sziléziát Lengyelországnak, így azonban, II. Ulászló révén, ez a magyarok kezéből a csehek birtokába került.