Századok – 1989

Könyvismertetések - Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts (Ism.: Baranyainé Bónis Éva) III–IV/519

KÖNYVISMERTETÉSEK 519 A folyóirat többi értekezése is Szilézia múltjával és főleg a harmincéves háborúban játszott szerepével foglalkozik, még Gerard Labuda: Dokumenty políkosci Alaska (Bizonyítékok Szilézia lengyel nemzetiségére) címmel olyan okleveleket közöl, amelyek Szilézia lengyel voltára vetnek világot, s amelyből kitűnik, hogy a XIX. század elején Szilézia sok községe is lengyel nemzetiségű volt, ahol is a század végére az erőszakos németesítés miatt már megváltoztak a nemzetiségi viszonyok. A folyóirat további számaitól azt várnánk, hogy a politikai viszonyok vizsgálatán kívül a gazdasági és társadalmi problémáknak is szenteljen tanulmányokat, hiszen Szilézia gazdasági jelentősége a történeti időkben is kiemelkedő volt. Besnyő Miklós BULLETIN DU MUSÉE HONGROIS DES BEAUX-ARTS AZ О. M. SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI. Budapest 1947-1948, 1-2. szám. Még alig olvadt le a pusztító háborús tél hava a törött üvegtető alatt álldogáló szobrokról, a Szépművészeti Múzeumban már folyt a munka. Az 1945. év új szerzeményeit 1946 elején örömmel nézhette végig a nagyközönség. Azóta egyik kiállítás a másikat éri s egymás után hódítják vissza a tönkrement termeket - minden anyagi nehézség dacára - a kiállítási célok számára. Míg egyfelől a Múzeum betölti feladatát s a köznevelés szolgálatát látja el, másrészt a tudományos búvárkodással halad előre a múzeumi tárgyait a belföld és külföld számára nyomtatásban ismerteti, meghatározva helyüket a műalkotások világában. A Bulletin kiállítása, formája takarékos, könnyen kezelhető, műnyomó papírra nyomtatott képei igen jól sikerültek s híven tükrözik vissza az eredeti alkotások szépségét. A nagyobb anyagi áldozatot és időt igénylő kiadvány, a „Szépművészeti Múzeum Évkönyvei" megjelenéséig a Bulletin lapjain számol be rövid ismertetésekben a tisztviselői kar a gyűjtemény egy-egy értékes alkotásáról, annak művelődés- és stílustörténeti hátteréről, értékéről és keletkezési körülményeiről. Megtudjuk, hogy a háború után az emlékanyag legnagyobb része megmaradt, sőt minőségileg is értékes anyaggal gyarapodott. Bepillantást nyerünk a Múzeum szellemi légkörébe s látjuk az új rendezések új szempontjait. Az 1947. évi májusi számban Oroszlán Zoltán egy 1924-ben a Szépművészeti Múzeum tulajdonába jutott görög leányfejről értekezik (1-5. 1. és 24-26. 1.). Megállapítja, hogy a szépen mintázott s szinte teljesen ép állapotban fennmaradt turbánt viselő leányszobor valószínűleg egy Kr. e. 4. századi attikai síremlék szoborcsoportjához tartozó rabszolgaleányt ábrázolt. Kevésszámú eredeti antik szoborgyűjteményünk értékes gyarapodása örömmel tölti el az olvasót. Dobrovits Aladár a Szépművészeti Múzeum egyiptomi szobrocskáját teszi vizsgálat tárgyává (5-8. 1. és 26-28. 1.). A XI. dinasztia korában (2160-2100) készült szobrocska az egyiptomi hagyományos frontalitással szemben, új stílustörekvést éreztet. Az Óbirodalom centrális államhatalmának bukása után az egyéniség kezd felszabadulni s ez az új szellem elsősorban a kisplasztika körébe tartozó szolgaszobrokon érvényesül. Dobrovits a kis szobron keresztül évezredek távolából közel hozza a felszabadulni igyekvő emberi én örök küzdelmének problémáját. Balogh Jolán Báthory András 1526-ban készült s jelenleg a Múzeum tulajdonában levő Madonnájának szentel tanulmányt (8-14. 1. és 28-30. 1.). A magyar renaissance első korszakának ez az alkotása kiegyensúlyozott kompozíciójával, omamentális díszítése finomságával felülmúlja az eddig ismert műveket. A cikk írója megállapítja, hogy a szobor magyar szobrász alkotása, ki a Perényiek és Báthoryak számára dolgozó olasz mestertől tanult. Ezért a dombormű kompozíciójának előzményeit a firenzei Madonnák közt kell keresnünk. Balogh Jolán igen alapos kritikai elemzéssel állapítja meg a szoborműnek az olasz stílusjegyektől eltérő magyar sajátságait. A mű dátuma (1526) arról tanúskodik, hogy renaissance művészetünk még a fenyegető török veszedelem közelségében is virult. A tanulmány nem merül ki szorosan vett művészettörténeti formaelemzésben, hanem a mű magyar kortörténeti hátteréről és Báthory András egyéniségéről is tájékoztat. így az alkotást nemcsak mint esztétikai jelenséget szemléljük, hanem, mint kora szellemébe szorosan beletartozó megnyilatkozást. Pigler Andor a Szépművészeti Múzeumban letétként elhelyezett Antiochust és Stratonicét ábrázoló nagyméretű vászonnal foglalkozik behatóbban. Alkotója Francesco Fontebasso, Paulo Veronese és Sebas-