Századok – 1989

Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44

46 POPÉLY GYULA Az Állami Statisztikai Tanács mindjárt megalakulásának napján, 1920. március 24-én létrehozta az egyes szakbizottságait, így az ún. Népszámlálási Bizottságot (Vybor pro sCítání lidu) is. Az említett bizottság 1920. március 30-án tartotta meg első ülését, amelyen megtette észrevételeit a Belügyminisztérium által már 1920 februárjában kidolgozott űn. népszámlálási törvényjavaslattal kapcsolatban.9 Az Állami Statisztikai Tanács Népszámlálási Bizottsága 1920. március 30-i ülésén saját soraiból létrehozott egy szűkebb, 7 tagű albizottságot. Ez a szűkebb albizottság újból megbízta három tagját a népszámlálás lebonyolítása alapelveinek, valamint a hivatalos nyomtatványok és instrukciók szövegének kidolgozásával.1

0 A Népszámlálási Bizottság elsődleges feladatai közé tartozott annak meghatározása, hogy az elkövetkező népszámláláskor a számlálóbiztosok a megszámlált népesség anyanyelvét vagy nemzetiségét felvételezzék-e. A Népszámlálási Bizottság 7 tagú albizottságának 3 tagú munkacsoportja az anyanyelv felvételezését javasolta. A hetes albizottság tagjainak álláspontja már nem volt egységes az anyanyelvnemzetiség vonatkozásában, 4 : 3 arányban azonban az anyanyelv felvételezésének hívei kerültek többségbe, így az albizottság is ennek az elvnek elfogadását javasolta. A Népszámlálási Bizottságban azonban már fordulat állt be ezen a téren, mivel itt 1920. június 23-án szintén egyetlen szótöbbséggel, 8 : 7 arányban már elvetették az anyanyelv felvételezésének gyakorlatát, és a nemzetiség közvetlen bevallása mellett döntöttek. Azt azonban mindkét álláspont hívei elismerték, hogy a nemzetiséget valamilyen módon össze kell kapcsolni az anyanyelvvel. A Népszámlálási Bizottság valóban kereste a kompromisszum lehetőségét a „nemzetiség", illetve „anyanyelv" híveinek álláspontja között, ezért a népszámláláskor alkalmazandó összeírási és számlálóívek ide vonatkozó rovatcímét a következő módon határozta meg: „nemzetiség (anyanyelv)".1

1

S valóban, a népszámláláskor alkalmazott hivatalos nyomtatványok 11. rovata a „nemzetiség" rovatcím után zárójelben, vékonyan szedett betűkkel ezt a szót is feltüntette: anyanyelv.12

Tény azonban, hogy a Népszámlálási Bizottság nem definiálta megfelelő módon és kellő tudományos alapossággal magát a nemzetiség fogalmát, sőt a nemzetiség-anyanyelv szoros összefüggését is kétségessé tette a számlálóbiztosok számára kidolgozott útmutatásnak az a félremagyarázható meghatározása, amely szerint a nemzetiségi hovatartozás külső megnyilvánulása rendszerint az anyanyelv. A népszámlálás gyakorlati lebonyolításánál éppen ez a bizonyos „rendszerint" kitétel rengeteg gondot és bizonytalanságot okozott.1

3 A Népszámlálási Bizottság 1920. június 23-i ülésén annak egyik tagja, Antonín Boháé, aki egyben az Állami Statisztikai Hivatal osztályvezetője is volt, beterjesztett ugyan egy kompromisszumos javaslatot oly értelemben, hogy a sorra kerü-4 Dr. Ant. Boháf: První vâeobecné scítání lidu... i.m. 107. 10

Uo. 108.; Uő: Rádlíiv sociologicky rozbor... i.m. 3. " Dr. Ant. Bohát: Národnost ci jazyk? íeskoslovensky statisticky vëstnik, 1920. december, 40.; Uő: Rádlúv sociologicky rozbor... i.m. 3., 11.; Uő: Národnost a jazyk pri scítání lidu. Národnostní obzor, 1930. június, 13. U Dr. Ant. Bokát: První víeobecné scítání lidu... i.m. 116.; Síítání lidu v Republice feskoslovenské ze dne 15. února 1921. I. éeskoslovenská statistika - Svazek 9. Praha 1924., 18-19. 13

Doc. Dr. Ant. Bohác: Rádluv sociologicky rozbor... i.m. 11.