Századok – 1989

Könyvismertetések - Ritter Gerhard: Geschichte als Bildungsmacht (Ism.: Ruzsás Lajos) III–IV/506

KÖNYVISMERTETÉSEK RITTER, GERHARD GESCHICHTE ALS BILDUNGSMACHT Stuttgart 1947, Deutsche Verlagsanstalt, II. kiad. 77 I. 8°. - (Der Deutsche Spiegel, 6. Bd.) R. a freiburgi egyetem tanára, a késői skolasztika, Luther, Nagy Frigyes, Stein és Bismarck kutatója, e tanulmányban megrajzolja a történelemnek, mint közvélemény- és társadalomformáló erőnek feladatát a jövendő Németországban. A történelem formáló ereje rendkívül problematikus. Az anyag tanulmányozása nagyon sokrétű tudást igényel. Összefüggések megragadása nélkül a történelem könnyen régiségek halmazává válik. Ha viszont az összefüggéseket erőszakoljuk, a felületes levegőbe konstruálás veszélye fenyeget, és így hamis tájékozódást nyújt. - A história jellemfejlesztő szerepét is vitatják. Mivel a történelem minden kort saját értékrendszerével kíván mérni, ezen váltakozó értékmérőjével - sokak szerint - nem képesít igazán biztos ítéletre. - A történelem további feladata az állampolgári nevelés is. Nemzeti öntudatot kialakítani történelemtanítás nélkül nem lehet. Ezen nehézségek ellenére a történelem mégis nélkülözhetetlen a társadalom formálásában. A történelem anyaga ad beilleszkedést és eligazodást a szociális valóságban: a társadalomban, az államban és az államok egymáshoz való kapcsolatában. Ennek az eligazodásnak, beilleszkedésnek nem szabad csak a saját társadalmunkra vagy államunkra leszűkítődnie. Ezt a mesterséges korlátozást és leszűkítést végezte a hitleri történelemszemlélet. Igaz ugyan, hogy a történelem értékmérője relatív, de az események motívumainak erkölcsi mérlegelésére tanít. Az ilyen történelem nem nevelhet helyeslőket és tapsolókat, hanem ellenkezőleg, bevallja saját népének hibáit és nem tolja félre önzőén mások igényeit. Kétségtelen, hogy az állampolgári neveléshez a történelem elengedhetetlen. A politikai nevelés azonban határozott célfogalommal dolgozik és a múltat is ezen cél alapján mérlegeli, ha kell, formálja, idomítja. A hitleri Németország céljainak megvalósítása érdekében a történelemből kiemelte a nagyfrigyesi hagyományt, a porosz államszemléletet, a faj jelentőségét, a „Herrenvolk" és az „élettér" fogalmát. Azt hangoztatta, hogy ő ezen fogalmaknak és gondolatoknak hordozója, továbbvivője és megvalósítója. Kritika nélkül ilyen gondolatokat a történelemből kielemezni nem lehet. Az állampolgári nevelés legfőbb feladata tehát történelemmel kritikára nevelni. A német történelem politikai nevelőfeladatát alkotja elsősorban a német nacionalizmus fejlődésének vizsgálata. Ez a nacionalizmus a Napóleon elleni szabadságharc idején alakult ki. Ellenségnek tekintette azonban Franciaországot szükségtelenül még a Napóleon utáni időkben is. Majd mikor a német nacionalizmus növekedett és „pángermán", „Alldeutsch" alakját vette fel, ellenfélnek tekintette és ellenséggé tette Angliát is. A német nacionalizmus hitleri formája pedig az „élettér" hangoztatásával a kelet- és délkeleteurópai népek, elsősorban a szlávság ellenséges érzületét vívta ki maga ellen. A német történelemkutatásnak és közvéleményformálásnak elsőrendű feladata annak megállapítása, hogy ez a német nacionalizmus hogyan és mikor tévedt helytelen útra, vette fel önző, mértéktelen és kíméletlen vonásait. További feladat, hogy a történelemkutatás megszabadítsa Nagy Frigyest, a porosz állameszmét, Bismarckot és a második birodalom arculatát azoktól a hamis vonásoktól, amelyeket ezekre a nácizmus és a már azt megelőző túlzó nacionalizmus ráaggatott. A német közvélemény hajlamos arra, hogy a nácizmust, sőt az egész német történelem utolsó három századát egy nagyszerű lendület és emelkedés tragikus és egyben érthetetlen letörésének tartsa. A külföld és otthon a kevesek ugyanezt a korszakot úgy tekintik viszont, mint amelyben a németség a hatalmi politika veszélyes és szándékos útjára tévedt és elhibázta irányát, R. e két szemlélet közt keresi az utat, nem fogadva el sem egyik, sem másik álláspontot. Gondolatmenete bátor kritika a német közvélemény, a német