Századok – 1989

Könyvismertetések - Halaga Ondrej H.: Slovenské osidlenie Potisia a vychodoslovenski greckokatolici (Ism.: Király Péter) III–IV/507

KÖNYVISMERTETÉSEK 507 történettudomány és a német gondolkodás utolsó három százada felett. Szemlélete beleilleszti a német történetet - letérve az eddigi öntelt álláspontról - a szomszédos népek történeti fejlődésébe. Ez munkájának, illetve a benne lefektetett irányelveknek érdeme és ezért fogadta megértéssel és elismeréssel a külföldi történettudomány. Újszerű még történetfilozófiailag a történelmi folyamat bipoláris és komplementáris felfogása. Ruzsás Lajos (Pécs) HALAGA, ONDREJ H. SLVOANSKE OSIDLENIE POTISIA A VYCHODOSLOVENSKI GRECKOKATOLICI. A Tisza-vidék szláv települései és a kelet-szlovákiai görögkatolikusok. KoSice 1947, 135 1. 8É. -(Práce Historického odboru „Svojiny" Vychodoslovenského kultúrneho spolku. I.) A keleti szlovákok kérdésével már sok tudós foglalkozott. A kutatók elsősorban az idegen nemzetek fiai közül kerültek ki. Az előttünk lévő könyv szerzője ez esetben a keleti szlovák értelmiség köreiből való, s munkája épp ezért fokozottabb figyelmet érdemel. A munka tárgya: a Tisza-vidék településtörténete és a keleti szlovák görögkatolikusok kérdése. H. fejtegetése a következőkben foglalható össze: a Tisza-vidék keleti szlovák történeti föld, keleti szlovák történeti fejedelemségekkel, őslakos keleti szlovák néppel eredeti „Slovjak" törzsi névvel és történeti görögszláv (cyril-metódi) egyházzal. A továbbiakban H. a „Slovjak"-, ,,Rusnak"-kérdéssel foglalkozik. Azt bizonyítgatja, hogy a „Rusnak" („Ruthenus") ma éppúgy, mint a középkorban „görög-szertartású Slovjak"-ot jelent és nem rutén nemzetiségűt. Szerintünk H. egyik tétele sem tekinthető igazoltnak, illetve tisztázottnak. H. a könyvét történeti monográfiának nevezi. Tárgya szerint pontosabban népiség- és településtörténeti kérdéseket tárgyal. Az ilyen tárgyú munkának van már pontosan meghatározott módszere, ezt azonban, H. könyvében nem találjuk meg. Másrészt, noha H. az előszóban könyvét a keleti szlovák területre vonatkozó irodalomban való tájékozódás céljára alkalmas segédeszköznek minősíti, részünkről hiányoljuk e területre vonatkozó teljesebb magyar irodalom elmaradását. Főbb érvei közül nem fogadhatjuk el a következőket: a Tisza-vidék lakosságával kapcsolatban H.nak az az állítása, hogy a szlovákok a Tisza-vidéken mára dák kortól kezdve felbukkannának, továbbá, hogy a „Pathissus" a tiszavidéki szlávság emlékét tükrözné vissza, semmivel sem igazolható határozottan. Hasonlóképp a rómaiak romanizált népei semmiképp sem bizonyítékai az erdélyi románok őslakosságának. Másrészről viszont a „Reuss" („Orosz") és az „orosiensis" nem a dákok emlékét őrzi, hanem az elsőnek a magyar megfelelő „orosz", azaz „rutén", a másik pedig valószínűen tévesen áll (Várad-) Olasi helyett. Nem meggyőző H.-nak az a fejtegetése sem, mintha a „Ruthenus" középkori jelentése elsősorban „szláv szertartású" lenne. A tiszavidéki görög szertartású egyházzal kapcsolatban megjegyezzük, hogy Agathon nem a tiszavidéki, hanem a bolgáriai (mai szerbiai) Morava folyóról elnevezett Moravának volt a püspöke. Az pedig, hogy Cyrill és Metód, valamint tanítványaik is a Tisza-vidéken működtek volna, eddigi ismereteink alapján nem látszik igazolt feltevésnek. Először is a Prágai Töredékek nem keleti szlovák, hanem cseh nyelvi jellegűek, másrészt meg a Cyrill és Metód fordításaiban található „hej" szócska semmit sem bizonyít, hisz végeredményben nincs szlovák nyelvtörténeti szótárunk. A „ritum Grecorum" és a „cum monachis grecis" ugyan görög szertartású, de ugyanakkor görögnyelvű szerzeteseket is jelenthet. A „szepesi Cyrill nyelvemlék", mint a középbolgár eredetinek szerb átirata is épp azt bizonyítja, hogy idegen eredetű, továbbá, hogy nem is otthoni (keleti szlovák) használatra készült. H. felújítja a tiszavidéki erős, ez esetben keleti szlovák fejedelemségek elméletét. Mint Kniezsa azt bizonyítja, a honfoglaláskor itt talált szlovákok aligha jutottak el a nemzetségi szervezeten túl. Nem látjuk bebizonyítottnak továbbá, miért helyezzük az „Abodriti-Praedenecenti"-ket a „Siansko" (a Sajó és az Ung folyó közt elterülő rész) területére. A „Merehani" és az „Alsó Morava sem a „Siansko" területén, nem is a Dunától északra terült el, mert e nevek a szerbiai Morava folyó vidékén lakó népet jelentik. Éppúgy a tiszavidéki „Marout, Maróc..." helynevek sem szükségszerűen a „moravai (moravici)" emlékét őrzik a honfoglalók által itt talált „még megőrzött szlovák falvak" neveiben. A Zemplén megyei Muroviani helység-