Századok – 1989
Cikkek - Juhász Kálmán: Az aradi káptalan (1135–1552) Történeti áttekintés III–IV/494
AZ ARADI KÁPTALAN (1135-1552) 499 elszegényedését vonták maguk után. Primogenitus aradi prépost 1156-ban, ifiint tanú megerősíti Martyrius esztergomi érsek amaz alapítványát, mellyel a király és kormánya beleegyezésével hetven falu tizedét adja káptalanénak, „hogy ezentúl a kanonokoknak teljék vacsorára, mert ezideig a vacsorának híjával voltak".2 8 Kapatán egri püspök 1217-ben a szerencsi plébánia tizedét káptalanának adományozza „asztaluk fogyatkozásának felsegítésére".2 9 Ezt az adományt III. Honorius pápa megerősíti. Nemcsak vagyonuknak elkülönítése volt a káptalanok sanyarú helyzetének oka, hanem a IV. lateráni zsinat (1215) ama rendelete is, mely az egyes kápolnaigazgatóságokat önállósította. A veszprémi kanonokok annyira elszegényedtek, hogy nem volt miből megélniök. El akarták hagyni az egyházat és más hivatal után jártak. Úgy segített rajtuk a püspök, hogy évi 100 márkát adományozott nekik, majd kérte a Szentszéket, engedje meg egyes kápolnajavadalmaknak a kanonoki praebendákkal való egyesítését. III. Honorius pápa azonban nem akarta az egyetemes zsinat határozatát hatálytalanítani és a kérelmet csak azzal a kikötéssel teljesítette, hogy a kápolna papjának megfelelő jövedelmet biztosítsanak. Az egri püspök is kénytelen volt káptalana érdekében a Szentszékhez fordulni. III. Honorius pápa 1225-ben ugyanoly értelemben döntött, mint a veszprémi káptalan ügyében. Ugyanabben az időtájban (1227) a zágrábi kanonokoknak még a mindennapi kenyere sincs meg. Minthogy ez a körülmény már az istentisztelet végzését veszélyeztette, főpásztoruk átengedte nekik a goricziai tizedet. Erdélyben a kanonokok, mivel jövedelmük nem biztosította megélhetésüket, abbahagyták szolgálataikat. A püspök előterjesztésére IV. Sándor pápa 1227. V. 22. megengedi, hogy a püspökséghez vagy a káptalanhoz tartozó két egyházat, vagy kápolnát az egyes praebendákhoz csatolhasson. V. István király 1269. V. 1. az erdélyi káptalannak adományozza a tordai sóbányát „tekintettel a káptalan szegénységére". Ezekhez hasonló volt a csanádi székeskáptalan helyzete. A baj oka azonban itt úgy látszik nemcsak a javak elkülönítésében és a lateráni zsinat említett rendeletének végrehajtásában rejlett. Dezső csanádi püspök és káptalanja a Rómába küldött felterjesztésükben a háborúnak és belzavarnak tulajdonítják a káptalan jövedelmének csökkenését. Ennek következtében többen otthagyván kanonoki széküket, az egyházi férfiak száma annyira megfogyatkozott, hogy nem volt, ki a templomi teendőket ellássa. E bajnak - véleményük szerint - csak a kanonoki praebendának az egyházmegye kápolnáinak jövedelméből való megjavításával lehetne gátat vetni. III. Honorius pápa 1227. november 17-én felszólítja az esztergomi érseket, lépjen érintkezésbe a csanádi püspökkel és káptalanával, tárgyaljon velük és a körülmények tekintetbevételével belátása szerint intézkedjék.30 Az aradi káptalant az alapító-király ellátta javakkal és egyelőre nem hallunk anyagi helyzetéről panaszokat. Inkább bizonyságunk van arról, hogy évtizedekkel később, főleg 1220-tól kezdve a földmívelést és az állattenyésztést belterjes gazdálkodással űzték, jóllehet ugyanakkor arról is értesülünk, hogy ezt erősen gátolták az akkor szokásban lévő hatalmaskodások. Hatvannál több birtoka volt a káptalannak, mégpedig Arad megyében: Abád, Arad, Arányút, Bátya, Bálványos, Botegyháza, Bulcs vidéke, Csemperd, Csertelek, Csicsér, Csolt, Dezsőgubac, Erinth, Fe-28 „Usque ad mea tempóra cena caruisse." (Mon. Strig. I. 108.) 29 „Ad supplendum vestre mense defectum." (Cod. dipt. III/I. 191.) 30 Csan. püspség. II. 85-88.
