Századok – 1989
Tanulmányok - Fejős Imre: Az országgyűlési ifjak társalkodási egyesülete III–IV/442
452 FEJÓS IMRE Erőszakos fellépésre tehát nem szánta rá magát a kormányzat sem most, sem mikor 1835. jan. 3-án királyi parancs elrendelte az egyesület feloszlatását. Megmaradt azonban továbbra is a rendőri titkos felügyelet és nem csökkent az egyes tagokra nehezedő szelíd, vagy kevésbé szelíd nyomás sem, amint azt többek közt magának Pulszkynak nemsokára bekövetkező kiválása, vagy Simonnak a cenzúrán történt módfeletti megkínzása is bizonyítja.2 9 Annál kevésbé nyugtathatta meg a kormányt Pulszky információja, mivel két újabb esemény is az ifjúságra terelte figyelmét. Ez idő tájt hozták meg az erdélyi ifjak válasziratát a Lovassy tollából eredt pozsonyi üdvözlésre. Ennek hangját Reviczky egyenesen államellenesnek tartotta, az irat elnyomására külön is felhívta a nádor figyelmét, a személynök pedig Palóczy Tamásnak atyja révén megtiltotta, hogy ne merészelje másolás céljából a diktatúrára vinni.3 0 Az erdélyiek levele pedig még csak a szabadság, egyesülés és művelődés eszméit visszhangozta, egy, ez idő tájt terjesztett röpirat, Alkotmányos szózat a magyarokhoz, azonban már egyenesen az udvart támadta meg, mint a magyarság elnyomóját.3 1 A Társalkodási Egyesület veszélytelenségéről ilyen izgatott légkörben, mikor Németországban is mozgolódott az ifjúság, a kormányt nem lehetett meggyőzni. Különben is már magában az egyesület megalapításának tényében két ellentétes, egymással összebékíthetetlen politikai felfogás ütközött meg. A kormány közjogi értelmezése az egyesülési jogot felségjognak tartotta, amely kiterjed a megerősítésre, a felülvizsgálásra és a kiváltságok adományozására. Az ifjak által képviselt liberalizmus szerint az egyesülési szabadság a személyes szabadságjogoknak velejárója. Ezzel éltek az alapításkor, nem törődve a fennálló rendszerrel, magától értetődő természetességgel. Ezt a botránykövet el nem mozdíthatta semmiféle intervenció, hozzávéve, hogy a titkosrendőrség, nem ok nélkül, az egyesület céljául azt jelentette, hogy általa az ifjúság legkiválóbb személyei politikai nevelésben részesüljenek az ellenzék szellemében, hogy felnőve, befejezzék azt, amit az atyák elkezdtek. 3 Hogy a felsőbbség mégis tartózkodott a nyílt beavatkozástól, annak oka a kancellisták sajátságos jogállásában kereshető. Az 1723. évi VII. tc. 8. §-a kimondja ui., hogy a követ salvus conductusa kiterjed saját személyén kívül családjára, háznépére, tehát írnokaira, személyzetére is. A kancellisták ugyan a personálisnak, mint az alsó tábla elnökének fennhatósága alatt állottak, de csak annyiban, mint a követek; tulajdonképpeni feletteseik saját principálisaik. Az ifjak közt ezenkívül, mint láttuk, nem egy absentium ablegatus is volt, akik saját személyükben élveztek salvus conductust. Ezért kellett a kilépések ügyében vagy a követeket, vagy az ifjak családját megdolgozni. Az udvar, úgy látszik, nem akarta az országgyűlés folyamán a salvus conductus megsértésével a különben is elmérgesedett hangulatot még tovább rontani és Beöthy kir. ügyigazgató és Cziráky országbíró véleményére a diéta folyamán nem 29 Takács, i. m., 210. I. 30 Stoffer-jelentés a nádorhoz, 1834. aug. 7. O. lev. Nádori iratok. Wertheimer, i. m. 31 Lapsánszky vallomása szerint ennek szerzője bizonyos b. Meskó lett vola, talán azonos azzal, akit Kölcsey említ Naplójában. - 1836. máj. 21. P. M. Lovassy ir. 32 Vö. Conspectus juris publicae Hungaricae ad A. 1848. С. Ant. Cziráky. 1851. Tom. II. §. 444. 33 Aufgefasste Meinungen über dem Bestand des Juraten-Vereins. 1834. aug. 16. P. M. Lovassy ir.
