Századok – 1989

Tanulmányok - Fejős Imre: Az országgyűlési ifjak társalkodási egyesülete III–IV/442

ORSZÁGGYŰLÉSI IFJAK EGYLETE 453 tett erőszakos lépést, hanem csak mikor az ifjak már hazatértek és mentességük megszűnt, csapott le Lovassyékra. Az egyesület tanácskozásaiban is megnyilvánult a kormány retorziójától való aggodalom. Az aug. 27-i ülésen egyesek a társaság fennállásának nagyobb biztosításáról akartak értekezni, de a többség ilyen aggodalmaknak helyét és idejét nem látta. Palóczy Tamás Bezerédy tanácsára hivatkozva annak kimondását kívánta, hogy ne foglalkozzanak politikai tárgyakkal; Lovassy és Kovács viszont ezeknek a tárgyaknak fejtegetését mondották az egyesület első céljának. A szept. 3-i ülésen Palóczy több, vagy legalább néhány követet akart volna helyzetükről értesíteni, de ezt az indítványát is elvetették. Az elnöklő Lovassy újból előterjesztette azt a kérdést, vajon csak literatúrai, vagy egyszersmind politikai tárgyakkal foglalkozzanak. Erre közös értelemmel kimondották, hogy az egyesület „kétségtelen jogának, s szent, hazafi kötelességének ismeri nyilván és határozottan" a politikai kiművelődésére is „csüggedetlenül" törekedni, s ezt a határozatot a jegyzőkönyvbe is iktatják. Mint ezek a viták is mutatják, kezdettől kétféle irány próbált érvényesülni a kaszinó működésében. Az egyik megelégedett volna a „nyájas" társasköri élettel, érdeklődését szívesen korlátozta a nemzeti ügynek felfogott irodalomra, önképzőköri ízű szavalatban, érzelmes novellákban és ezek bírálgatásában talált kedvtelést. A másik irányzat - és többnyire idetartoztak az erősebb egyéniségek - egyfelől maga előtt látta jövendő áhított országos politikai szerepét és erre kívánt felkészülni, másfelől határozott állást akart foglalni és részt vállalni a jelen harcaiban. Az utóbbi irányzatnak kezdetben Lovassy László volt a legtevékenyebb képviselője. Az első felolvasást is ő tartotta meg A zsidók meghonosítása címen. Értekezése abból indult ki, hogy amiért a zsidók Krisztust 1800 évvel ezelőtt • keresztrefeszítették, nem lehet őket üldözni. A keresztények maguk is hibásak abban, hogy a zsidók csalással foglalkoznak, mivel törvény szerint minden kereseti ágtól eltiltattak. Nem áll meg az a vélemény sem, hogy leszármazottjaiknak szükségképpen gonoszaknak kell lenniök, mert akkor a gonosztevők utódjai is mind elvetemültek lennének. Ha mégis úgy lenne, akkor száműzni kellene őket, ami azonban a népességet háromszázezer emberrel csökkentené - a magyar rablóbandákat utódjaikkal együtt hasonló sorsban kellene részesíteni. Mindenkit, aki hazai területre lép, állampolgárrá kell tenni és a törvényes jogokban részesíteni, hogy ezáltal jámborságra serkentessenek. Végül az egyesület tagjainak figyelemébe ajánlotta ezt a tárgyat, ha majd egykor törvényhozók lesznek. A felolvasás három ülésre elhúzódó nagy vitát váltott ki, amely érdekes bepillantást enged az ifjaknak a csak most szerzett liberális gondolkodása és a hagyományos világnézet közt ingadozó felfogására. A kijelölt bíráló, Kovács Bence, egyébként Lovassy barátja, olyan éles és személyeskedő hangon olvasott fel, hogy Ormos Zsigmond azt inkább Lovassy elleni gyalázkodó iratnak, semmint recenziónak mondotta, mire Kovács hivatkozott Bajza Kritikai lapjára, ahonnan írásmódját tanulta. Feltűnést keltett az a tétele is, hogy a zsidókra nem lehet mondani, hogy borzasztó volt bűnük, mert Krisztust megfeszítették, mivel ők nem tisztelték Istennek, hanem mint a nép bujtogatóját törvény szerint büntették meg. Ormos és Lovassy a tagok helyeslésével kijelentették, hogy ilyen vélemény méltatlan egy keresztényhez. Érdemileg Kovács úgy vélekedett, hogy nem lehet addig a zsidók emancipációját követelni Magyarországon, míg 9 millió keresztény nincs emancipálva. Lovassy ellenbírálata