Századok – 1989
Tanulmányok - Fejős Imre: Az országgyűlési ifjak társalkodási egyesülete III–IV/442
ORSZÁGGYŰLÉSI IFJAK EGYLETE 451 Mindenesetre Bécs feltűnő gyorsan megmozdult. A császár júl. 27- én leiratot küldött a nádorhoz, felhívja, hogy akadályozza meg az ifjúság kaszinóalapítását. A nádor az országbíróval, a tárnokmesterrel és a személynökkel együtt kövessen el mindent, hogy az egyesülés meg ne történják. Nem tűri, hogy az ifjúságot rendeltetésétől eltávolítsák és politikai plánumok eszközévé tegyék.2 5 A magyar hatóságok meg is tették a tőlük telhetőt. A nádor titkárával. Stoffer Józseffel figyeltette az ifjakat, a perszonális felszólította a táblai assessorokat, hogy tiltsák meg jutárusaiknak az egyesületben való részvételt és hogy az ügyvédi cenzúrán az egyesületi tagoknak rossz kalkulust adjanak.26 A követek, a főrendek és a szülők révén pedig igyekeztek kilépésre bírni az ifjakat. Lovassy Lászlót principálisa, Ravaszdy, négyszer is felszólította a kilépésre, persze hiába.2 De nem volt mindenkiben ekkora szilárdság. Az augusztus 7-i közgyűlésen egyszerre öt tag, Hankovics, Szacsvay, Olgyay, Zatureczky és Asztalos jelentette be kilépését. Az utóbbit eredeti terve ellenére a követségről éppen ez idő tájt lemondó atyja magával vitte Máramarosba. „A kilépések láttára az Egyesület tagjait keserű érzés fogta el" - írja Lovassy a jegyzőkönyvben. Most már nem vesződtek tovább az alapszabályokkal, hanem Kászonyi indítványára elhatározták, hogy az alapszabályokat tüstént kinyomatják, ha pedig erre engedélyt nem nyernének, írásban közlik a személynökkel és a követekkel. A kivitellel Lovassyt és Pulszkyt bízták meg. Ezek megalkudtak a nyomdával 5000 példányra; de Dankovszkyt, a cenzort, bár több ízben keresték, nem találták otthon. Már arra gondoltak, hogy a pesti könyvvizsgálóhoz fordulnak, mikor Pulszkynak sikerült Dankovszkyt megtalálnia. Csakhogy akkorra Stoffer már kitanította őt, és az iratot azzal a megjegyzéssel adta vissza, hogy ebben az ügyben nem ő, hanem a helytartótanács az illetékes. Erre Pulszky kijelentette, hogy az igen hosszadalmas lenne, azért a személynökhöz fog fordulni, nem impresszumért, hanem „pro quasi statu notitiae". Somsich Pongrác személynök kemény szavakkal fogadta Pulszkyt, még Martinovicsot is emlegette; az alapszabályokat el se fogadta, mivel semmi egyesület, mely a kormánynak előlegesen bejelentve és azáltal megerősítve nincs, nem törvényes és ezért el nem ismerhető. Pulszky másnap, aug. 13-án, beszámolt a közgyűlésnek sikertelen küldetéséről, két nap múlva pedig felkereste Stoffert, hogy általa meggyőzze a nádort az egyesület ártatlan voltáról; sőt Wirkner Lajos udvari kancelláriai titkárnál is járt, aki különös kegyben állva, közvetlen jelentéseket küldött az országgyűlésről a császárnak. Wirkner urának bizalmára támaszkodva, Pulszky látogatása után jelentésében azt ajánlotta a kancellárnak; hogy jobb lesz a fiatalság kérését teljesíteni, mindaddig, míg nyíltan jár el és a megengedettek határait túl nem lépi, mint szigorú tilalom által arra indítani őket, hogy titokban konspiráljanak. Reviczky ezt a nézetét a felség elé terjesztette, aki azt helybenhagyta, valamint később a personális is.2 8 25 Takács, i. m. 26 Notizen 1834. aug. 12. P. M. Lovassy ir. - O. lev. Nádori levéltár. 27 Lovassy levele Illés Józsefhez 1834. aug. 26. Orsz. Széch. Kvt. írod. levtár. 28 Somsich Pongrác a nádorhoz. 1834. aug. 13. P. M. Lovassy ir. Stoffer jelentései a nádorhoz, 1834. aug. 10, 13 és 15. O. lev. Nádori iratok. Pulszky: Életem és korom. Wirkner Lajos: Élményeim, 1847. 91. 1.
