Századok – 1989
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427
HONORÁCIOROK A REFORMKORBAN 437 akarta a honoráciorokkal szaporítani Pest és a nyomában járó vármegyék statútuma, ez volt elképzelése az 1843-44. évi országgyűlés városok és megyék rendezéséről készített törvényjavaslatainak. Nagyobb távlatot csak Kossuth Lajos nyitott egyik cikkében, ahol kifejti, hogy a honorácioroknak adandó szavazati jog első lépés a népképviselet felé vezető úton. Az 1843^4. évi országgyűlés végtelenségbe nyúló tárgyalásai bebizonyították, hogy ez az út nem járható. Az adott erőviszonyok között a népképviselet fokozatosan sem vezethető be. Ha pedig az erőviszonyok megváltoznak, akkor megvalósítható lesz maga a népképviselet, nem kell megelégedni a honoráciorok szavazati jogával. Az országgyűlési tárgyalások sikertelensége nemcsak lehetségessé, szükségessé tette az új elvi állásfoglalást a honorácior-kérdésben. Az eddigi tapasztalatok alapján már „nem abban fekszik az úgynevezett tisztesebb osztály reménye, hogy egykor a nemesség kiváltságaiban, hanem abban, hogy a nép jogaiban részt vegyen". 4 Ennek a felismerésnek megfelelően az 1847. évi Ellenzéki Nyilatkozat már nem említi meg külön a honorácior-réteget. A honoráciorok politikai jogainak kérdése végleg egybeolvadt a magyar nép polgári jogegyenlőségének problémájával. Hátra van még annak vizsgálata, milyen volt ennek a nemes és jobbágy között álló rétegnek a helyzete a társadalmi életben, milyen megbecsülésben részesült, milyen vágyai voltak, hogyan gondolkodtak felőle nemesek és jobbágyok. Csaknem valamennyi forrás azt mutatja, hogy a honoráciorok nem találták helyüket a feudális társadalomban. Nem érezték magukat parasztnak már, de nem érezhették még nemesnek sem. Egyéni megbecsülésben sincs mindig részük. „Amint viselkedett a mágnás a kasztján kívül állók iránt, úgy viselkedett a nagybirtokos nemes a kisebb nemessel és honoratiorral szemben" - írja egy honorácior-emlékíró.45 Ugyanekkor a nemesi képzettségű honorácior és az értelmiségi nemes között a különbség egyáltalában nem volt ilyen éles.4 6 Közös foglalkozás, azonos gazdasági körülmények fűzték össze őket. Gyakori volt szegényebb nemesi és nem nemes családok összeházasodása is. „A kiváltságtalanoknak van egy része, mely épp azon fokán áll az értelmességnek, melyen a kiváltságosak többsége; ezek szintoly érett figyelemmel kísérik a nemzeti test mozgalmait a köztanácskozások s könyvirodalom mezején, mint akárki más" - fija róluk Kossuth.47 Ezek a honoráciorok belekapcsolódnak a nemzet szellemi életébe. A nemesek közt élő honoráciorok világnézete, politikai magatartása a kiváltságos rétegéhez igazodik, a népből kiemelkedő honoráciorok a nemességhez, elsősorban a helybeli nemesi értelmiséghez asszimilálódnak. Ezáltal elvész számukra az a lehetőség, hogy a nép, a jobbágyok vezetőiként szerepelhessenek a nemességgel szemben. A magyar honorácioroknak felemelkedésük folyamán volt kihez asszimilálódniok. Ez kétségtelenül bizonyos védettséget biztosított, előnyt jelentett számukra egyéni életükben, azonban ugyanekkor egyúttal a politikai küzdelem élvonalából való 44 Báró Eötvös József: A honoratior-osztályról. PH. 1846. 713. sz. Kiadva: Kisebb politikai cikkek. 68. sk. 1. 45 Büsbach Péter: Egy viharos emberöltő. Budapest, 1897-98. II. k. 138. 1. 46 Hajnal István: Az osztálytársadalom. Magyar Művelődéstörténet. V. k. 172. 1. 47 Hírlapkor. PH. 1841. 66.
