Századok – 1989
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427
436 HECKENAST GUSZT/'' gyobb hibának tartanók, minél inkább meg vagyunk győződve, hogy épp a városokban állandóan lakó nemesek és honoratiorok képezendik a városi polgárgyűléseken az elemet, mely a magyar nemzetiségnek s politikai képzettségnek gyűjtő mag körül szolgálhatand; - ezt azonban nem a nemeseknek és honoratioroknak mint különvált és semmi más qualificatiót nem kívánó osztályoknak rideg fölállításával vélnők eszközölendőnek; hanem oly categoriák megállapításával, melyekben a nemesek, tisztesrendűek közül mind azok helyt találjanak, kik városi lakásuk által feltételezett becsületes élelemkeresetükkel a városi érdekekhez annyira hozzácsatolvák, miszerint méltán épp úgy a város tagjainak tekintethessenek, mint az önálló iparműves, gyárnok vagy kereskedő annak tekintetik."36 Kossuth végső célja ekkor már egy nemesi vezetés alatt álló polgári magyar nemzetállam létrehozása. Ezért mindenáron el akarja kerülni, hogy a honoráciorok „a néptől elszakadjanak, s annak érdekétől mindazon nyomatékot elvonják, melyet az értelmiség tulajdoníthat". Ezért áll elő azzal a különös javaslattal, hogy ne a honoráciorok, hanem az egyes községek nyerjenek szavazati jogot. Ebben az esetben „a honoratiorok nem mint a néptől elszakadott, annak érdekeihez nem kapcsolt ötödik országrend, hanem mint népképviselők" szerepelnének, „mint olyan, kik a népérdeket műveltséggel s tudománnyal egyesítve, nem az értelmiséget - ami magában elvont testetlen fogalom hanem a népet értelmesen képviseljék".37 A megyékben élő honoráciorok problémájával többek közt báró Wesselényi Miklós3 8 és báró Kemény Zsigmond3 9 is foglalkozott, mindketten politikai jogokban részesítésük mellett foglaltak állást.4 0 Az 1843-44. évi országgyűlésen a honoráciorokról folytatott hosszú viták gyér eredménye az 1844 : 4. és 5. tc. lett a nem nemesek birtok- és hivatalképességéről. Bár ezáltal látszólag sikerült a feudális rendi kiváltságok áttörése és ezért az ókonzervatívok úgy tekintettek erre a törvénycikkre, mint amely „az ősrégi, magyar alkotmányt valósággal alapjában ingatta meg",4 1 valójában e cikkek alig jelenthettek változást. Már Horváth Mihály megállapította, hogy a törvény ugyan „megadta a nem nemes polgároknak a képességet minden hivatalra; de azoknak választói jogáról, a hivataloknak ezen első lépcsőjéről nem gondoskodott".4 2 A birtokképesség hasonlóképpen nem sokat ért az ősiség eltörlése nélkül. Szinte meglepő, hogy néhány megye a törvény életbeléptekor nem nemes táblabírákat is választott. A honoráciorok politikai jogainak, elsősorban szavazati jogának kérdését az eddigi kísérletek a nemesség oldaláról kívánták megoldani. A nemesi szavazók számát 36 Az idézetek PH. .1843. 234., 228., 233. 37 PH. 1843. 233. 38 Báró Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Lipcse, 1843. 318-320. 1. 39 Báró Kemény Zsigmond: Korteskedés és ellenszerei. Kolozsvár, 1843-1844. II. 13-14. 40 A kérdéssel foglalkozik még Lőnyay Gábor Képviselet c. cikke, PH. 1842. 170. és H. G., Honérdekúf jegyzetek. III. Tisztválasztás. PH. 1843. 228. Wirkner Lajos: Élményeim. Pozsony, 1879. 173. 1. 42 Horváth Mihály: i. m. II. k. 462. 1. 43 így Zalában, Orsz. Lt. Helytt. Várm. oszt. 1845. 1. k. 173. t. Torontálban, ifj. Dombováry i. m. 11. 1. 1. jegyz.
